Fico, a média és a hülyeség

Robert Fico miniszterelnök megorrolt a Sme napilapra, ezért nem hajlandó (még szóvivőjén keresztül sem) válaszolni újságíróinak kérdéseire. A Sme „bűne” az volt, hogy elismert történészek nézeteit felvonultatva tárgyilagos érvekkel cáfolta Fico bombasztikus kijelentéseit az ószlovákok Nagymorva Birodalmáról, Svätopluk „királyról” és az igazságos Jánošíkról. A Sme rá merészelt mutatni, hogy Svätopluk nem lehetett király, mivel nem koronázták annak, az

ószlávok nem lehettek ószlovákok, mert akkoriban a szláv népesség még nem vált szét a későbbi cseh, szlovák, lengyel stb. nemzetekre, arra pedig nincs bizonyíték, hogy Jánošík a lopott vagyonból adott volna a szegényeknek (hacsak nem számítjuk ide a terchovái lányoknak ajándékozott bizsukat). Így Fico handabandázásából csak az volt igaz, hogy Jánošík elvett a gazdagoktól, magyarán: kirabolta őket. A szegényektől azért nem, mert azoktól nemigen volt mit ellopni. Fico kijelentéseire tehát pontosan illik a leírás: „erősen elfogult, már-már gyűlölködő hangnemmel, célzott szelekcióval, torzított és megtévesztő információkkal jellemezhetőek”. Csakhogy a fenti idézet épp Fico szóvivőjétől, Silvia Glendovától származik, aki a Smenapilapot jellemezte ezekkel a szavakkal. Szóval, bagoly mondja verébnek...

Demokratikus országokban a sajtónak lehetősége van arra, hogy kifigurázza a politikusokat, keményen bírálja a közszereplőket. Az meg egyenesen kötelessége, hogy tárgyilagosan elemezze az ország miniszterelnökének kijelentéseit. Jelen esetben nem arról van szó, hogy a Sme alaptalan vádakkal, személyes övön aluli támadásokkal hülyét csinált volna Ficóból, ellenkezőleg: Fico bugyuta kijelentéseivel magából csinált hülyét (nem először és vélhetően nem utoljára). Hamis állításokat pufogtatott, amelyeket egyetlen mértékadó történész sem fogad el. Mivel a média jórészt a politikusok hülyeségéből él, nincs is semmi meglepő abban, hogy a Sme lecsapott a témára. A politikusok meg a nép hülyeségéből élnek, és amíg a szlovák választók jelentős része vevő a Fico meséire és alaptalan vádaskodásaira, addig abban sincs semmi meglepő, hogy a miniszterelnök rendszeresen előáll ilyenekkel. Einstein óta tudjuk, hogy a világegyetem és az emberi butaság végtelen (a híres fizikus az utóbbiban biztosabb volt), ezért előre programozhatóak Fico újabb népszerűség-hajhászó ostoba kijelentései és alaptalan támadásai. Ezek ugyanis megfelelő táptalajra találnak a szlovákiai választók többségének körében, akik utálják vagy legalábbis gyanakodva tekintenek a nagyvállalatokra és a tőkésekre, a külföldiekre, irigykednek a gazdagokra és a vállalkozókra, nem igazán csípik a kisebbségeket és nem díjazzák az értelmiségiek okoskodását. Csoda-e, hogy Fico rendszeresen támadásokat indít a gazdagok és nagytőkések (áruházláncok, biztosítók, bankok, energetikai cégek), az idegenek, a magyarok és az újságírók ellen. Elvégre csak azt mondja, amit a választói szívesen hallanak. A homályos, zavaros és mítoszokkal teli történelmi tudattal rendelkező szlovák lakosság tele van kisebbségi komplexussal és az ebből fakadó frusztrációval, ezért a soványka nemzeti múlt mesterséges megnagyítása némi csúsztatással szintén hálás téma. Ezen a Sme leleplezései sem igen változtatnak, hiszen a napilap körülbelül 60 ezres példányszámban fogy, a kormány szimpatizánsai eleve a kezükbe sem veszik. Bezzeg a Fico által egykoron legobjektívebbnek nevezett, és főleg a ki, mikor, kivel, hol és hogyan kérdésekre fókuszáló sajtóterméket háromszor nagyobb példányszámban viszik. Ezért is nehezen érthető, miért zavarja a támogatottságát aligha veszélyeztető napilap a miniszterelnököt. Erre a legvalószínűbb válasz Fico mentalitásában kereshető. A médiát korábban szintén gyakran bojkottáló, sőt nemegyszer verbálisan és fizikailag is az újságírókra támadó Vladimír Mečiarhoz hasonlóan alighanem Robert Fico is képtelen elviselni a kritikát és az egyet nem értést. A kínos butaságait leleplezők hisztérikus reakciókra számíthatnak.