Fércpártok a ringben

Ami pénteken történt Szlovákiában, az tulajdonképpen csak külföldön jelenthet szenzációt. Ott is csak azok körében, akik naivan azt hiszik, hogy nálunk is már mély gyökeret eresztett a társadalmi demokrácia. Mindezt azonban – a költővel szólva – csak a felszín fecsegi.

Tisztában van ezzel Ivan Gašparovič is, akinek kétségbeesett ötlete tényleges demokratikus viszonyok között hamvába holt volna: hiszen akár a szomszédos Csehországban is elképzelhetetlen, hogy valaki úgyszólván pillanatokkal a lehetséges határidő előtt pártot alapít, azzal a biztos tudattal, hogy öt nap alatt tízezer támogató aláírást gyűjt össze, listát is állít, és az így a rohammunkában összetákolt tömörülés részt vehet a szeptemberi képviselőházi választásokon. Szlovákiában mindez lehetséges, hiszen itt nem a gondolatok, a politikai értékrendek demokratikus versenye zajlik, hanem az érdekcsoportok s az ő zsákmányszerző gátlástalanságukat zavaros jelszavakkal álcázó fércpártok iszapbirkózása. Ivan Gašparovič sok éven át hű kiszolgálója volt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) vezérének: 1994 ama bizonyos novemberi éjszakáján ő vezényelte le az ellenzék ellehetetlenítését és a parlamentarizmus erkölcsi kritériumait szembeköpő szomorújátékot, amely tragikus nyitánya volt a mai napig felderítetlen súlyos törvénytelenségeknek. Azzal, hogy négy esztendeje Vladimír Mečiar ideiglenes államfőként amnesztiát hirdetett, majd lemondott képviselői mandátumáról Ivan Lexa javára, nyilvánosan és végérvényesen jól körülhatárolható, kétes hírű társasághoz szegődött. Nyilván nem ingyen, amit az is igazol, hogy a trencsénteplici Elektra luxusvilla vásárlására és tatarozására elköltött milliókkal az exkormányfő nem tud elszámolni. Diana Dubovská szerepeltetése a HZDS mostani jelöltlistáján is azok meggyőződését támasztja alá, akik szerint a pártvezért nem valamiféle külföldi jótevő támogatja, hanem bizonyos hazai kompánia irányítja, amelynek vagy lekötelezettje, vagy maga is tagja.

A Robet Fico és a Pavol Rusko által képviselt csoportosulások egy ideje világosan látják, hogy Mečiar valójában már politikai hulla, aki Nyugaton teljesen szalonképtelen. Ezért legfeljebb a Lukasenko-féle zsákutcába menekülhetne, amit a legtöbb gazdasági potentát érthetően ellenez. Ezért jelzett félreérthetetlenül Robert Fico a HZDS néhány vezetőjének: ha félreállítják vezérüket, nincs akadálya a politikai alkudozásnak, amelynek egyik célja Ivan Miklošnak és holdudvarának kiszorítása vagy gyengítése is. A HZDS nyitrai jelöltállító kongresszusán a korlátlan hatalmában bízó pártelnök egyértelműen jelezte: tud vagy megneszelt sok mindent a háttérben zajló egyezkedésekről. ĺgy került lépéskényszerbe Gašparovič, akinek a helyzetét megkönnyíti, hogy a szlovák választópolgárok között akár milliónyian is lehetnek a kiábrándultak és a naivak. Akik újra meg újra bedőlnek az ügyeletes csodatevőnek és nemzetmentőnek. Az elkövetkező hetek döntik el, hogy az önálló politikai életet kezdő egykori alattvaló képes-e ilyen bűvészmutatványra.

Mi, szlovákiai magyarok, akik ebben a tragikomédiában néhány személytől eltekintve tétlen szemlélők vagyunk, egyre nagyobb aggodalommal kérdezgetjük, hogy végre felbukkannak-e hazai Rothschildok és Kennedyk, akiknek érdekük lesz véget vetni a törvényt és az erkölcsöt lesajnáló garázdálkodásoknak. És szereznek-e politikai hatalmat is ahhoz, hogy végre Szlovákiában is meghonosítsák a tényleges parlamenti demokráciát, amelyben világos értékrendet képviselő pártok formálódnak, és egyértelmű, mindannyiunk számára egyformán kötelező játékszabályok szerint versengenek egymással.