Fénykép egy régi nyárról

Alig múlt négyéves. A csodásan finom, nagypapa ültette vajkörtefa alatt a kései kiscsibékkel játszik. Ragyogó napfény, idilli csend, fáradt fejű napraforgók támaszkodnak a léckerítésnek.

Aztán zúgás. Halkból fültépővé fokozódó repülőgépzúgás. Riadt állatok rikácsolása, hatalmas, viharszerű légvonat, fején, vállán koppanó vajkörték pufogása. Az utcai kapun egy negyven körüli, ziháló férfi rohan be. Az apja. Arcán félelem. A férfi félelme. Dadogva zavarja be a kisgyereket az udvarról.

Talán háború – villan át a gyerek agyán a gondolat. Talán meghalunk, mert ilyen zajt csak a pokolbéli bukott angyalok pikkelyes szárnyának csattogása tud csinálni, így mondta a nagymama is. Ilyen lenne hát a világvége?

De nem, nem, mert bent ott vár egy karéj baracklekváros kenyér, ami jó és biztos. Meg a pohár tej hidegsége. Bent a zaj is elviselhető. Nem bukott angyalok azok, hanem a szocialista testvérországok MIG 21-es vadászbombázói. Valami ilyesmit mondott az apja. Rádiót kapcsolnak be, csavargatják a gombokat, keresik a hírt. Mi is történt, mi ez, mi lesz holnap, holnapután?

Alig hallhatóan és kicsit recsegve szól a nagy, lámpás rádió. A negyvenes férfi szó nélkül feláll a híradás végén és megy a kamrába. Leltárt csinál. Van-e gyufa, só, cukor és egyéb alapvető dolgok. Meddig lehet kihúzni?

Egész éjszaka vonulnak a páncélosok. A közvilágítást kikapcsolták, az aszfaltot tépő nagy lánctalpak zakatoló moraja, a tompított kísérteties fények ott villognak a szoba falán. Aludni nem lehet, csak félálomban félni és remélni. Hogy lesz holnap és holnapután.

A kisfiú szorongatja a szürke macit, a gombszemeken félpercenként megcsillan az elmorajló gépek fénye. Arcok villannak elé, újságok, melyek címlapján az a bácsi van, aki a dubcsekkifliről kapta a nevét. Vagy a kifli őróla? Ehhez még túl kicsi a kisfiú.

Csak azt látja, hogy az apja már három napja nem borotválkozott, ideges és megint egyre többet cigarettázik. A bátyjai sem játszanak vele, valahogy magára maradt ebben a nagy, forgó történelemben. Négyéves alig múlt és már emlékei vannak. Harckocsikról, repülőgépek morajáról és zagyva hangfoszlányokról. Meg olyan hírekről, hogy ezután másképpen kell hívni a dubcsekkiflit. Harmincnégy éve történt. Azóta sem ettem olyan jó kiflit.