Fehér hollók és aktivisták

A KC Dunaj kulturális központban rendezett esemény sajátos hangulatban és sajátos kulisszák között zajlott. A szervezők célja, hogy nyilvános elismerésben is részesítsék azokat az öntudatos állampolgárokat vagy hivatalnokokat, akik felhívják a figyelmet valamilyen méltánytalanságra és nem hátrálnak meg az akadályokat látva. E hozzáállás a jelenlegi körülmények között esetenként kudarcélménnyel szokott járni. Oto Žarnay kassai pedagógust, aki az iskolája túlszámlázott jogi költségeire hívta fel a figyelmet, illetve Mariana Vavrovát, a Szociális Biztosító jogászát, aki a törvénytelen belső eljárások ellen emelt kifogást, például kirúgták az állásából. Meglehetősen abszurd kudarcélményeknek, egzisztenciájukat vesztett, gerinces embereknek tapsolni, de a pozsonyi díjátadó ünnepség dugig telt termében a közönség megtette.  A másik két díjazott, az oktatásban extra forrásokat kereső Vladimír Crmoman és Katarína Šimončičová természetvédő aktivista tevékenysége sem kimondottan sikertörténet, sok befektetett energia és frusztráció, egyben kevés valós és felmutatható siker áll mögöttük. Önmagában a díjátadó is jelzi tehát, hogy Szlovákia milyen problémákkal küszködik – a korrupció, a hivatalok és minisztériumok összezárása, a kisember tehetetlensége a bürokratákkal szemben még akkor is, ha az abszolút értelemben vett igazság az érintettek oldalán áll. A kiutat is mutatja azonban: rengeteg fiatalt lehetett látni a közönség soraiban, s abban az időszakban, mikor a civil szervezetek és a kormány sokadjára is egymásnak feszül – márpedig ebben a helyzetben alapból a kormány a nyerő – megvan az optimizmus, az összezárás és a kitartás a másik oldalon is.  A hétvégén sor került egy másik díjátadóra is, a szlovákiai magyar Civil díjat a vágsellyei iskola áthelyezése ellen küzdő tanárok, szülők és segítőik kapták. A saját köreinkben is megvannak azok az értékes aktivisták és egyének, akiket a kelleténél jóval kevésbé becsülünk meg, holott a közösségért dolgoznak több-kevesebb sikerrel, de töretlen lelkesedéssel. A szlovákiai magyar civil szervezettség túlmutat a nagy nyilvánosságot kapó táblacserén és a gerillaakciókon, sokan, sokféle módon ténykednek a helyi közösségekben. Fontos, hogy ezek az aktivisták megtalálják egymást, és a hasonló díjazások, elismerések során tudatosítsák: nincsenek egyedül, amit tesznek, az érték, egyben másoknak is példát mutatnak.  A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője