Fák, virágok, sötétség

 

Megmagyarázhatatlan okból szeretik megsimítani a törzsüket. Szívesen hizlalják szemüket a zöld lombkoronákon. Szeretik beszívni a fenyők jellegzetes illatát. Beszélgetnek velük, mint Reményik Sándor: „És én fenyőtől fenyőhöz megyek, És minden fenyőt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok?” Verset írnak róluk, mint Kosztolányi Dezső: „Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Üllői-úti fák.” Az emberek számára a fák nemcsak anyagi valójukban léteznek és fontosak, hanem jelképként is. Emlékeztetik őket elmúlt eseményekre, elmúlt emberekre, elmúlt önmagukra. A fa, akárcsak a vers, sokszor túléli a gazdáját. Ezért ültetnek az emberek fát gyermekeiknek, unokáiknak. A fa kapocs tud lenni múlt és jelen között. A fa halála az őt szerető ember lelkének egy darabját is eltemeti, s aki átélt ilyet, az tudja, hogy ez fáj. A fák is szeretik az embereket. Susognak nekik a maguk szerény nyelvén. Rügyet, virágot hoznak, termést, árnyat adnak. Védik a tűző naptól fedetlen fejünket, egyre érzékenyebb bőrünket, építményeinket, szobrainkat. Az erdő a föld tüdeje, tanultuk az iskolában, s az erdő fákból áll. Máig úgy képzelem el, hogy az újszülött föld akkor lélegzett elsőt, amikor megteremtettek a fák, s azóta is rajtuk keresztül vesz levegőt. Minden egyes fa önmagában is teljes értékű tüdő, nem véletlen, hogy pontosan úgy néz ki, mint az emberi tüdő belseje: a légcső és a hörgő a törzs, a hörgőcskék az ágak, a tödőhólyagocskák a levelek.Az Isten is szereti a fákat. Hiszen az ő teremtményei. John Muir, a döbbenetes szépségű Yosemite Nemzeti Park atyjától származik a mondás: „Isten vigyázott ezekre a fákra, megvédte őket szárazságtól, betegségtől, lavináktól, és ezernyi vihartól és árvíztől. De nem tudja megvédeni őket a bolondoktól.” Igen, a fák szeretik az Istent és az embereket, másképp minek szolgálnának, minek gyönyörködtetnének. De nem minden ember szereti a fákat. Vannak, akik ahelyett, hogy reggel megkérdeznék tőlük, hogyan aludtatok, tőből kivágatják az ártatlanokat. Üresség támad. S ők ezt nem veszik észre. Vagy épp ez a cél? Kevesebb legyen a virrasztóból?