Esti nemzeti mesék

„Hány éves vagy, királyfi?” – kérdi a banya az ifjút (nevezzük Királyfinak), miután jól átverte, majd harsányan kacag: „Még mindig hiszel a mesékben?” A humor szent dolog, a mese szintén. A politika kevésbé, bár nálunk mindent átitat, talán még a földre hulló falevelet is. Megyei szinten mindenképpen. Nyitra megyében például kiderült, feszültséget okoz a statisztika, hiszen a megyei önkormányzatban több a magyar a kelleténél. ĺgy előállt a furcsa helyzet, hogy a magyar választók érdekei hangsúlyosabban érvényesülnek, míg a megyefőnök, aki nem magyar, az utóbbi két évben körülbelül 46 megyei határozatot nem írt alá, éppen emiatt. Erre mondják, hogy állóháború. Nosza, okulnak az atyafiak, ennek véget kell vetni; a következő megyei választásokon Dzurinda pártja összekacsint Mečiarékkal. A kacsingatás már javában folyik, nem is titkolják. Azt sem, mi célból. De hiszen ez disznóság, szisszen fel Királyfi, aki végtelen naivitásában azt hiszi, hogy az úri becsületszó, a kormányprogram meg a koalíciós szerződés valamire kötelez.

S ezzel eljutottunk Mórickához, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Mondjuk, az autonómia. Móricka is királyfi volt egykor, de már felcseperedett, és kinőtt a mesékből. Ő tudja, hogy Szlovákiában csak akkor lesz demokrácia meg rend, és mellesleg akkor lesz mindenki egyenlő, amikor a dél-szlovákiai magyarok végre beterelődnek a gettónak nevezett autonómia karámjába. Akárcsak a finnországi svédek, a spanyolországi katalánok vagy az északolasz dél-tiroli osztrákok. Ott nincsenek ilyen gondok, tiszták a játékszabályok. A dél-tiroli osztrák terület Olaszországhoz tartozik, és ez senkit sem zavar. Miért is zavarná? Az osztrákoknak jól megy a soruk, az olaszoknak meg nem kell álmatlanul forgolódniuk, hogy min ármánykodnak már megint; kinek a kezében van a bolzanói kórház, amikor az a bolzanóiaké, hogy éppen a fontanói leányiskolát akarják megmenteni az összedőléstől, és nem a kínai nagy falat.

Móricka, ellentétben Királyfival, arra is emlékszik, hogy Dzurindáék éppen a megyerendszerről történő szavazáskor kacsintottak össze először az ellenzékkel. Az eredmény ismeretes, a következményekről meg éppen most mesélünk. Ha lehettek volna magyar többségű megyék, Mečiar is, Dzurinda is nyugodtan alhatna, és nem kellene azon agyalniuk, hogyan kéne visszahozni a pártállam gyakorlatát, amikor felülről lehetett (nemzeti alapon) diktálni. Most a saját csapdájukban vergődnek, míg rá nem jönnek, hogy nincs megoldás, mert Királyfit nem lehet elűzni, a meséket meg újabban Brüsszelben láttamozzák. Ami nem cenzúra, hanem jobb híján nevezzük lektori véleménynek.