Emberségből elégtelen

Szilveszter napján úgy gondoltam, hogy ami rosszat és jót ez az év tartogatott, annak már meg kellett történnie. Az év utolsó napja nem hozhat emlékezetes rosszat, de tévedtem. Nagyon felháborított, amit tapasztaltam. Délelőtt bementem a városba, hogy fájdalomcsillapítót vegyek.

Szilveszter napján úgy gondoltam, hogy ami rosszat és jót ez az év tartogatott, annak már meg kellett történnie. Az év utolsó napja nem hozhat emlékezetes rosszat, de tévedtem. Nagyon felháborított, amit tapasztaltam. Délelőtt bementem a városba, hogy fájdalomcsillapítót vegyek. Mivel a fájdalmak nem szoktak bejelentkezni előre, így én sem tudhattam, hogy éppen szilveszter napján lesz szükségem fájdalomcsillapítóra. Tehát délelőtt bementem a városba fájdalomcsillapítóért annak tudatában, hogy másnap újév napja, minden zárva lesz. A városban sorba jártam a gyógyszertárakat, de mindenütt a következő táblácska fogadott „Leltár”.

Gondoltam, nincs értelme tovább keresgélni, elmentem a helyi kórházban levő gyógyszertárba, mivel úgy tudtam, ott fel szokták tüntetni, melyik patikában van éppen ügyelet. Odaérve örömmel tapasztaltam, hogy még vagy 3 vásárló sorakozik bent. Gondoltam, végre szerencsém van! Lelkesedésem nem tartott sokáig. Megnyitottam volna az ajtót, de zárva volt. Hirtelen nem tudtam, miért. Gondoltam, várok egy kicsit, hiszen a bent levőknek ki kell jönniük, és különben is az ajtónak háttal állt az egyik alkalmazott (bizonyára ő engedte ki egyesével a vevőket). Nem kellett sokáig várnom, nyílt az ajtó. Az őrt álló hölgy közölte velem, hogy csak 12 óráig vannak nyitva. Mondtam neki, hogy csak 2 csomag fájdalomcsillapítót szeretnék, de ő szigorúan annyit mondott : Már zárva vagyunk! Az órámra néztem. 12.04. Természetesen tovább nem erősködtem, egyrészt, mert az ajtó bezárult előttem, másrészt 12 óra múlt 4 perccel. Mégis azt gondolom, csak egy kis emberség kellett volna ahhoz, hogy miattam még 1 perccel tovább dolgozzanak, hiszen nem bonyolult dolgot kértem, csak fájdalomcsillapítót, amire ha fél órát kell is várni, az is hosszúnak tűnik. Hiszen mindnyájan éltünk meg fájdalmat. Ezek után már nemcsak a fejem fájt, hanem ez a történet is, annál is inkább, mivel úgy gondolom, éppen az egészségügytől kaptam ezt a pofont, amit a humanitárius szóval szoktak együtt emlegetni. Potháczky Gizella

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?