El kell dönteni: eszünk vagy gyógyulunk?

Ami a miniszternek olcsó, az nekünk megfizethetetlen – mondja a patika előtt sorban állókkal egy idősebb házaspár. Elkeseredésükben talán nem is vették észre, hogy sorstársaik komor arca még komorabbá vált. Mert mondták tovább.

– Rudolf Zajac azt ígérte, az új kategorizációnak köszönhetően a szívbetegek és a cukrosok gyógyszerköltségei csökkennek. Nekem néhány éve diagnosztizálták a diabéteszt, de mert szigorúan ügyelek az étrendre, egyelőre csak tablettát szedek. Mától nem fogok, a több mint 100 koronás költségtérítés nekem túl magas. Hagyom, rosszabbodjék az állapotom, legfeljebb inzulininjekciókra szorulok, ezekért jóval kevesebbet kell majd fizetnem. És az sem igaz, hogy a szívgyógyszereket a biztosítók térítik, az egyikért 11,40 helyett 30 korona húsz fillért, a vérnyomáscsökkentőért 40 helyett 175 korona 50 fillért kértek. A párom mást kap, az övé „csak” 50 koronával drágult. Bár soha nem dohányzott, mégis légzési elégtelenségben szenved és tablettára szorul, de az orvossághoz több mint 300 koronát kellene hozzáfizetnie. Kettőnk havi gyógyszerköltsége megközelíti a 2 500 koronát, ezt a nyugdíjunkból fedezni nem tudjuk – panaszkodnak.

Egyes elemzések szerint a készülő Gyógyászati Rendtartásról szóló törvényben az eddigi 7 001 diagnózis helyett majd csak 1283-at térítenek az egészségbiztosítók, 1 100-nál a betegre hárulna a költségek körülbelül 36 százaléka, s 4 608 diagnózisnál a gyógyítást teljes egészében a beteg fizetné. Kivetítve ezeket a számokat az ország 5,4 milliós lakosságára nyomon követhető, miképp képzeli el a takarékoskodást a kormány, az egészségügyi minisztérium. Büszkén kimutathatja, hogy az egészségbiztosítók kiadásai az eddigi 25 milliárdról nem egészen 12 milliárd koronára csökkennek, de arról már alig esik szó, hogy a lakosság terhelése a jelenlegi 4-5 milliárdról 13 milliárd koronára emelkedik. Tehát fejenként 2 426 korona 17 filléres többletkiadást kell vállalnunk, a biztosítási összegen felül persze. Ám nehogy idő előtt örvendjen a tisztelt állampolgár, hiszen az új évtől újabb csapda vár ránk: körülbelül 4,3 milliárd korona lakossági gyógyszertérítés, megközelítőleg 1,8 milliárdot fizetünk a fogászati kezelésekért, marad a 20 és 50 koronás recept és kórházi kezelési díj, sőt, a reformokra felvett világbanki hitel, a 3,2 milliárd korona szintén az adófizetőt terheli. Összeadva és elosztva, egy négytagú család évi többletterhe nagyjából 15 200 koronát tesz ki. Ha figyelembe vesszük a januári energia- és élelmiszerdrágulást, szinte biztos, hogy sokan messziről elkerülik az orvosi rendelőket, gyógyszertárakat. Sajnálatos tény az is, hogy a teljesen támogatott orvosságok többsége generikum, vagyis 20-30 évvel ezelőtt kifejlesztett szer, amellyel nem minden betegséget lehet kezelni gyorsan, hatékonyan, káros mellékhatások nélkül. Az új, innovatív orvosságok költségterhe, bár egy-egy terápiás területen eredményesebbek az előbbieknél, a betegekre hárul. Nem számít a célirányos gyógyítás, a jobb életminőség, a kevesebb káros mellékhatás, csak az azonnal kimutatható takarékoskodás! Holott bizonyított tény, a korszerű orvosságok bevetésekor a megtakarítások jelentősen felülmúlják a jelenlegi kiadási többlet költségeit. Csak hát: miért is foglalkoznának az illetékesek hosszú távú haszonnal, amikor sejtik, hogy megbízatásuk csak egy választási időszakra korlátozódik?!

Igazat kell adnunk a patika előtt kesergő házaspárnak, hiszen félő, hogy az átlagbérből, nyugdíjból élők, valamint a kisgyermekes családok kénytelenek lesznek választani: vagy esznek, vagy gyógyulnak. Rudolf Zajac egészségügyi miniszter reformját védve elviselhető terheket emlegetett. Csúsztatott? Nem is, hiszen ő azok közé tartozik, akiknek a havi fizetése magas, akik gond nélkül állják majd azokat a többletköltségeket, amelyek a lakosság túlnyomó részének túl nagy falatot jelentenek. Már most.