Egészséges Kánaánt!

Megnyugtató volt számomra az a sokat sugárzott, strandon készült reklámfilm, melyen föl-alá járkáló napfürdőzők között pásztázott a kamera, majd kiválasztott, s közelről mutatott meg bizonyos típusokat. Ezeket a stáb két csoportra osztotta. Az egyikbe azokat sorolta, akik müzlit esznek, a másikba azokat, akik nem. Többet nem mutatott a kép, de láttam az önmegtartóztató rágcsálókat, ahogy kelletlenül nyelik a száraz magokat. Ugyanúgy láttam a másik csoportba tartozókat, ahogy élvezettel harapnak bele a finom dagadókba. Vagy ahogy a velős csont kocsonyás-remegő belsejét fokhagymás pirítósra loccsantják. Ízét éreztem a számban a babérral ízesített, vörösboros borjúpörköltnek, a habos tejföllel meglocsolt, majd pirított szalonnapörccel megszórt töltött káposztának. S láttam, ahogy mindezt megédesítik, desszertként küldenek le egy-egy szelet puncssodóval „megrészegített” Rigójancsit. Bár beleélési szinten is kulináris csúcsra emelt fel az ilyen aromák egymásra tolulása, elégtételt szolgáltatott számomra, hogy külalakra mégis abba a csoportba sorolhattam magam, amelyik a müzlit helyezi előnybe. Megnyugtató volt, hogy azok közé tartozom, akik fürdőnadrágot nem XXL-es méretben keresgélnek, és felsőruházatot vásárolva is messze elkerülhetik az extra méretet árusító boltokat. Túlzásokra kaphatóan áldottam gyerekkorom szűkös esztendőit. Kényszerűen hozzászoktattak az egészséges táplálkozáshoz: kertből szakított, napmelegtől izzó paradicsom és paprika margarinos kenyérrel volt terítéken nyaranta, hagymás kenyér, mákos és diós kalács telente. Ma otthoni környezetemben azt látom, mintha József Attila mamájának biztató szlogenjébe kapaszkodva tömnék a gyerkőcöket, azzal kínálva az ételt, hogy: „Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!”. S mivel a hűtő tömve van mindenféle finomított, tartósított, állagjavított, E-számokban gazdag élelmiszerrel, csupa egészségtelen mannahegyeket nyelnek a gyerekek. S afféle apai-anyai gondviselés alapon híznak, hogy: „Ha már én nem ehettem, legalább neki ne kelljen nélkülöznie”. Csoda, hogy egy felmérés szerint Szlovákiában minden negyedik tizenöt év alatti gyerek túlsúlyos vagy elhízott, tehát mintegy huszonöt százalékuk küzd súlyfelesleggel? Csupán esztétikumzavaró magánügy is lehetne a testsúly, ha – miként a hírekben szerepel – közvetve nem lenne negatív hatással a gazdasági és szociális fejlődésre, figyelembe véve a kövérség okozta betegségek következményeit.

Ennek tudatában szakad most nyakunkba a húsvét. A tejjel-mézzel folyó jólét ideje. Ám legyen! De tejben áztatott, mézzel ízesített, egészségmegóvó falatokkal.