Ébresztő!

A szavazatok abszolút számát nézve semmiféle relativizálásra nem találunk okot, ilyen felfutással Marian Kotleba parlamenti sikere is borítékolható, főleg, ha a magát még mindig demokratikusnak nevező politikai elit úgy nyilatkozik, mint Fico, úgy dobja le magáról a felelősséget, mint Kaník, és úgy taktikázik, mint a kereszténydemokraták (ab ovo: mint a kacsa). Kotleba gond lett, és aki Kotleba-hisztériát emleget, ne feledje: oka van a hisztériának. Komoly oka! Merthogy százszor és százszor megírtuk: az állampolgárnak általában nem azzal van baja, hogy keveset keres. És azzal sem feltétlenül, hogy nem jut floridai kirándulásra, vagy villára a Koliba alatt. Az állampolgárnak azzal van baja, hogy az állam nem szolgálja, de még ezt is elviselné. Azt viszont nem viseli el, hogy az állam nem védi meg, hogy kilátástalanságára magasról tesz rá, hogy hétről hétre hülyét csinál belőle, hogy látványosan, élő, egyenes adásban nyúlja le a polgár pénzét, hogy gazemberekből enged meg celebeket faragni. Az állampolgár nem kvalifikált közgazdász és nem szakképzett politológus. Az állampolgár sok mindent eltűr, de ha látja, hogy a politika „úri huncutság”, hogy a „pénz beszél, a kutya ugat”, hogy „ott fenn” bármit szabad, mert vannak az egyenlőbbek, akkor ellenkezik. A maga módján. Legtöbbször rosszul. Krasznahorka intő jel volt, most már nyugodtan leírhatjuk, jobb lakmuszpapír nem is kellett volna. Merthogy Krasznahorkán sem maga a romatelep a gond, hanem az, ahogyan 15 éven át hülyét lehetett csinálni a telektulajdonosból, adófizetőből, és a romatelep lakóiból is. Krasznahorkán minden összejött, ami az országot jellemzi: a hatalom cinizmusa, a közszolgák linksége, az állami alkalmazottak felelőtlensége, a gondok elodázása, az egymásra mutogatás. S Krasznahorka abban is lakmuszpapír, hogy Kotelba meghívása a faluba a gondokat nem megoldja, hanem tetézi, egy jóval nagyobb gondot telepít be s a többi gondot felülírja – ez vár most Besztercebánya megyére, meg tán az országra. Százszor és százszor megírtuk: a bűnüldözés nem abból áll, hogy sofőröket szívatunk bokor mögé bújtatott kamerával, Kelet-Európa legmagasabb bírságaival, hogy cigánygyerekeket verünk meg és alázunk meg a rendőrőrsön, hogy rendkívüli alakulatot vezénylünk ki két jointos cigaretta miatt. Abban az országban, ahol egy büntetendő és elítélendő ifjonti marhaságért nyolc év a taxa, tönkretéve egy életet, de kilenc évvel meg lehet úszni kettős gyilkosságot, jó ügyvéddel büntetést, két és fél évvel megúszható, ha ittasan halálra gázolnak egy gyerekeket, ahol egy gazember tuneling-szakember az áldozat szerepében tetszelegve nyilatkozgathat, ahol az állami pénzekre rátapadó piócák sajtóban mutogathatják 15 milliós villájukat, ahol drogbáróval telefonálgató bíró becsülete százereket ér a bírák szerint, ahol egy egyetemista lányt hét évig lehet sikanírozni, és polgárokat beleegyezésük nélkül megfosztani állampolgárságuktól, ahol az alkotmánybíróságnak fogalma nincs az ethoszról, és nyugodtan asszisztál egy legitim főügyész kiebrudálásához, ahol hivatalnokok rúghatják fel két bizottsági ülésen a törékeny nemzetiségi status quót, nos, ott a protesztszavazók máshogy nem is dönthettek volna. S abban az országban, ahol a kormányfő kiáll agitálni, nehogy már egy magyar legyen a megyeelnök, s ugyanez a kormányfő magasról fütyül a problémás megyére, ahol saját pártjának jelöltjét veri hülyére egy kisnáci, ott akkora baj van az ország identitásával, hogy félő, a Kotleba-jelenség kezelésére nincs módszer, de lassan már akarat sem. Tessék csak magyarokra, cigányokra, kisvállalkozókra, illojalitásra mutogatni, a főbírónak még százezret megítélni, szerencsétlen flótásokon példát statuálni, Rezeš-csemetének rózsadombi villát venni, további ezrektől elvenni az állampolgárságot, megszállni hatalmi alapon a közéletet és a közpénzt – majd örülhetünk, ha Kotleba nem sétál be a parlamentbe, ha nem rögtön a kormányba is. Ébresztő!