Dolgozzatok, míg meg nem haltok

Parányi országunkat nevezhetnénk akár Meseországnak is. Ugyanis nemcsak a mesékben, hanem az ország vezetői között is mindig van úgynevezett hármas fogat. Az előző kormányban ott volt a Malíková–Slota–Slavkovská magyargyűlölő hármas. Most itt az újabb: Mikloš-Zajac–Kaník. Hát ezek nagyon megtalálták egymást: embergyűlölők. Mikloš az áremeléseivel már nem tud a nadrágszíjunkon húzni, mert nemhogy nadrágszíjunk, lassan már nadrágunk sem lesz, amit felhúzzunk. Vagy ha még lenne is, már erőnk nem lesz hozzá, hogy felhúzzuk, mert a következő lépést Zajac úr megtette egészségünk érdekében. Korábban betegségmegelőző vizsgálatra küldték a dolgozókat, hogy egészséges emberek legyenek a társadalomban, most Zajac bevezette a fizetéses rendszert. Nehogy véletlenül meggyógyítassuk, illetve enyhíttessük fájdalmainkat. Kaník úr pedig jó próféta módjára megadta a kegyelemdöfést a nyugdíjreformjával: „Nesze nektek, akik eddig dolgoztatok, csináljátok tovább. Nem fogtok ti úgyse nyugdíjat kapni, mert nem éritek meg.” És mindenki rábólintott erre a modern mesére. Csakhogy a mese általában úgy végződik, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak, viszont esetünkben úgy van, hogy dolgozzatok, míg meg nem haltok. Hát nagyon köszönjük, kedves uraim. Csak ne feledjék el, hogy lesznek még parlamenti választások, és önök újra könyörögni fognak majd a voksokért. Csakhogy a nép már nem hiszi egy szavukat sem. Mi, a szegény nép már tudjuk, hogyan kell a fillért megbecsülni, de eljön az idő (remélem), hogy fordul a kocka, és nekünk is lesz a fillérből koronánk; ha munkánk lesz, kenyerünk is lesz, mert mi tudjuk, hogy kell megkeresni, de a miniszter nem biztos, hogy holnap is az lesz, és nem biztos, hogy kenyere is lesz.

Isten adja, hogy így legyen.

Lévai Józsefné Izsa