Dekrétumok – nem csitul a vita

Nyilvánvaló, hogy ez még csupán az elméleti szint, s bizony mindenféle politikai és gyakorlati megoldás még messze van, hiszen az érintett felek álláspontjai még mindig rendkívül élesen állnak szemben egymással. Ugyanakkor önmagában véve már az is rendkívül fontos dolog, hogy ez, a szlovákiai magyarokat is nagyon érzékenyen érintő kérdés, az évtizedes hallgatás után egyáltalán kikerült az európai, tehát a nemzetközi politika színterére, s ott tisztázó viták tárgya. Az első pozitívumnak tekinthető dolog az, hogy ma a csehek – és kisebb mértékben a szlovákok is – már árnyaltabban ítélik meg ezt a kétségtelenül bonyolult problémát. Nyilvánvaló az is: bár a cseh képviselőház április második felében nyilatkozatban erősítette meg, hogy Prága szentnek, érinthetetlennek és megváltoztathatatlannak tartja a II. világháború után az akkori Csehszlovákia területén kialakult jogi és vagyoni viszonyokat, a nyilvános véleménycsere folytatása jelzi, hogy azért a csehek sem egészen biztosak a dolgukban.

A nemzetközi nyomás következtében a Cseh Szociáldemokrata Párt és a prágai kormányzat például ismételten felvetette annak lehetőségét, mérlegeli azon kitelepített szudétanémetek kárpótlását, akik bizonyíthatóan antifasiszta tevékenységet fejtettek ki, vagy koncentrációs táborokban szenvedtek a háború alatt. Az elgondolásnak vannak támogatói és ellenzői is. Ez utóbbiak közé sorolandó a Václav Klaus vezette befolyásos Polgári Demokratikus Párt. Miloš Zeman kormányfő szerint csupán néhány száz személyről lenne szó, s a kárpótlást a Cseh–Német Jövő Alapítvány keretében lehetne megoldani. A szudétanémetek körében is kedvező volt a visszhang, bár természetesen az ő követeléseik tovább mennek, hiszen sokkal több embert ért jogsérelem.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a napokban ismét lépett egyet a cseh egyház. Jan Graubner olmützi érsek misét celebrált a kitelepített szudétanémetek hagyományos pünkösdi találkozóján Nürnbergben. Lehetetlen, hogy ez csak magánakció lett volna, s nem értett volna vele valamiképpen egyet a cseh katolikus egyház. A mise jelzés értékű: az egyház megbékélést akar, holott Zeman és más cseh vezető politikusok élesen bírálták Graubnert. Emlékeztetek: 2000. július 5-én a Cirill és Metód szláv hittérítők ünnepe alkalmával a csehországi keresztény egyházak nyilvánosan bocsánatot kértek a németek és a magyarok II. világháború utáni, csehszlovák hivatalok általi meghurcolásáért. Nem tudok róla, hogy a magyarokat rajtuk kívül nyilvánosan valaha is valaki megkövette volna, holott mindenki előtt világos: a szlovákiai magyar kisebbség szerepe Csehszlovákia sorsának alakulásában még távolról sem volt a II. világháború előtt – s alatta – összehasonlítható a német kisebbségével. Tény azonban, hogy Csehországban az egyházak társadalmi súlya nem azonos az egyházak szerepével Szlovákiában vagy Magyarországon. Talán ezért sem reagált a közvélemény az említett megkövetésre, amely ilyen társadalmi szinten Csehországban példátlan.

Pavel Rychetský miniszterelnök-helyettes a Právónak adott interjújában viszont alaptalannak minősítette a kitelepített szudétanémetek bárminemű kárpótlási követelését. Kifejtette: a csehszlovák állam a párizsi békeszerződés döntései alapján kobozta el a hazai németek vagyonát, amely része annak a kártérítésnek, amelyet Németországnak kellett volna fizetnie a náci rendszer okozta károkért. Az elkobzott vagyon Rychetský szerint csak 1–3 százalékát teszi ki annak, amit a csehszlovák hatóságok követeltek Németországtól háborús kártérítés gyanánt. A kitelepítettek ausztriai szervezete mintegy 300 milliárd koronában határozta meg azt az összeget, amelyet a szudétanémetek vagyoni kárpótlás címén visszakövetelhetnek Prágától. A politikus leszögezte, a kitelepítés nem a dekrétumok, hanem a potsdami nagyhatalmi konferencia döntése alapján folyt.

A Beneš-dekrétumokról folytatott vita következtében ugyanakkor Csehországban az utóbbi három hónapban romlott Németország, Ausztria és Magyarország megítélése a nyilvánosság körében. A prágai Közvélemény-kutató Központ felmérésének eredményei szerint május elején csak a cseh lakosság 24 százaléka tartotta jónak a cseh–osztrák kapcsolatokat; márciusban ez az arány még 35 százalék volt. A cseh–német viszonyt ugyan 56 százalék minősítette jónak, de márciussal összevetve ez is 21 százalékos romlást jelent. A cseh–magyar viszony kedvezőként való megítélése ebben az időszakban 73 százalékról 62 százalékra esett vissza. A megkérdezettek többségének véleménye szerint a helyzet ilyen alakulását a Beneš-dekrétumokról folyó vita, valamint a rendeletek érvénytelenítésére irányuló osztrák, német és magyar igyekezet váltotta ki. A megkérdezettek több mint kétharmadának az a véleménye, hogy a dekrétumok érvényességéhez nem szabad hozzányúlni. Megszüntetésüket csak öt százalék támogatja, 28 százalék azt mondta, nincs egyértelmű véleménye a dologról. Az öt százalék ugyan nem sok, de már pozitívumnak kell tekinteni. A szudétanémetek kitelepítését a megkérdezettek 60 százaléka tartja igazságosnak és jogosnak. Húsz százaléknak az a véleménye, hogy jogtalanság történt ugyan, de a témát már nem szabad bolygatni, s lezártnak kell tekinteni. A cseh állam esetleges bocsánatkérését a történtekért, az érintettek valamiféle kárpótlását csak a megkérdezettek egy százaléka támogatta. A kitelepítések problémája a csehek 14 százalékát egyáltalán nem érdekli.A szerző prágai munkatársunk