Csúnya plakátok

Nem emlékszem, mikor kezdett elfajulni a helyzet, mióta van ekkora reklámértéke minden olyan felületnek, ahol sok ember legalább egy kis időt eltölt. Ez a kis idő persze meghosszabbodhat, mondjuk, ha a hely egy buszmegálló, és az autóbusz az időjárás viszontagságai vagy ki tudja, mi miatt, akár fél órát késik. Nem volt az olyan régen, amikor az öreg Tercsa néninek is feltűnt a buszmegálló oldalára ragasztott plakát. Akkortájt ez mifelénk még nem volt szokás. Meg is kérdezte tőlem, miért rakták oda azt a csúnya nőt. Tercsa néni már pár éve nincs az élők sorában, sőt a „csúnya nő” sincs: annak idején Jimmy koncertjére invitált a plakát.

Egyszerre csak mindenki felfedezte a bódékon kínálkozó lehetőséget: a koncertszervezőtől a szexiparban dolgozóig. Odáig fajult a dolog, hogy manapság alig akad üres felület az oldalukon. Komoly konkurencia alakult ki, a hirdetések átlagos élettartama csak néhány nap. Az új hirdetők a sajátjukat olykor ráragasztják a régiekre, a legtöbb esetben viszont letépik, ha a vásott kölykök szórakozásból el nem végzik helyettük. Egy darabig taposunk az információkon, amíg nem jön egy nagyobb szél, amellyel tovább szárnyal a papír. Ennek – jobban belegondolva – még örülhet is a hirdető, hiszen házról házra száll a hirdetése… A múltkori vihar egy hitelfelvételre buzdító plakátot hozott a kertembe. Ámbár lehet, hogy a cég alkalmazottja dobta be, a házátalakítás láttán arra gondolva, előbb-utóbb pénzre lesz szükségem, de eszem ágában sincs uzsorakamatot fizetni. A legnagyobb bajom azokkal a már aktualitásukat vesztett hirdetésekkel van, amelyek helyére nem kerülnek újak. Szülővárosom autóbusz-pályaudvarán mindig felháborodom az alsógatyás és az üzletközpontos óriásplakátok közé beékelt politikai billboard láttán. Egy velem egyidős srác 2006-ban a parlamentbe akart bejutni, s ehhez az én segítségemet is kéri – mind a mai napig. A szépasszony vezette pártjára már csak kevesen emlékeznek, hiába volt sokáig befutó, végül kint rekedt, így a fickó álma sem válhatott valóra. Amikor leszállok a buszról, a srác farkasszemet néz velem. Az idő vasfoga megtette hatását. Iszonyatos látványt nyújt a plakáton, mintha a halálán lenne, teljesen kiszívta a nap. Ha a helyében volnék, álruhát öltenék: Mátyás királynak öltözve kaparnám le magamat a hirdetőfelületről. Magyarországon a pártoknak törvénybeli kötelességük eltüntetni hirdetéseiket a közterületekről a választások utáni hetekben, különben az illetékesek büntetnek. Ez bizonyára a gyakorlatban működik is, hiszen arrafelé nem látni „utolsókat rúgó” Gyurcsányt. Plakáton legalábbis nem…