Csalóka a leegyszerűsítés

A március 9-i magyarországi népszavazásnak méltán szentel figyelmet a felvidéki közvélemény is. Látható valamilyen analógia és figyelmeztetés is, hová fejlődhetnek a dolgok, ha a politikában nincs megegyezés. Magyarország nincs irigylésre méltó helyzetben, ellenben a politikai paletta leegy?sze?rűsítése reformpárti kormányra és reformellenes ellenzékre csalóka.

Nincs olyan ember a Duna túlpartján, aki ne szeretne javítani az egészségügy helyzetén. A vizitdíj és a kórházi napidíj nem elvetendő, mégis megszüntetésre ítéltettek. Nem szakmai, hanem politikai okokból. Még a nagyobb terhet jelentő tandíj bevezetésének is van létalapja. Persze, a kérdést nem úgy kell feltenni, legyen-e vagy sem, hanem úgy, hogy mikortól. Magyarországon a főiskolások addig járnak egyetemre, amíg el nem végzik. Ott szokványos egy-egy szakmát hét-nyolc évig tanulni és élvezni a diákkedvezményeket. Te?hát van pazarlás, amit jó lenne minél előbb megszüntetni. Ám a sarkított és leegyszerűsített politizálás nem kedvez a valós reformoknak és kimerül a részletkérdések magyarázgatásában. Aki reformot akar, annak törekednie kell a konszenzusra. A félmegoldásokhoz való ragaszkodás eredményeket sem hoz.

Szlovákia a reformok szempontjából nem megfelelő analógia Magyarország számára. Azok itt sem társadalmi konszenzussal valósultak meg, a közvélemény többsége itt is ellenállt volna, ha van társadalmi összefogás. A vizitdíjat és a kórházi napidíjat itt is visszavonták, a tandíjat általánosan nem vezették be. Ami sikeres, az az adórendszer – Magyarország tizenhárom éve a társasági adó megfelezésével azonos sikert ért el. Hiába vágtat Szlovákia gazdasága, a populizmus a legnépszerűbb. Túlságosan korán ítéletet mondani Magyaroszág felett felesleges. A szerencse forgandó, a politikai helyzet még forgandóbb. Szlovákia tavaly eljutott a csúcsra, az út már csak lefelé mehet. Magyarország viszont annyira lent van, hogy a felfelé vezető út a valószínűbb. Nem biztos, hogy az ellenzék, ha kormányra kerül, demagóg politikát fog folytatni. Amikor hatalmon volt, években számolva három az egyhez arányban folytatott jó gazdaságpolitikát. A szociálliberálisoknak 2002-től tiszta jó évük nem is igen volt, a költségvetési megszorítások lenullázták a gazdasági növekedést. Az új választások után arra is számítani lehet, hogy a Fidesz tiszta lappal és jóval nagyobb támogatással indulhat. Ha addig nagyobb refomokat nem is, de javítgató hangyamunkát elvárhatunk a kormánytól. A refomok ugyanis nemcsak a gyorsaságon, hanem a minőségen és a társadalmi elfogadottságon múlnak.?Horbulák Zsolt