Csábító román modell

Főleg az erdélyi magyarság számára kiemelkedő jelentőségű az a további egy évre meghosszabbított kormánytámogatási megállapodás, amelyet az RMDSZ írt alá kedden a hatalmon levő Szociáldemokrata Párttal (PSD). A kisebbségben kormányzó román politikai erővel kötött alku már eddig is több eredményt hozott, mint az a négy esztendő, mialatt az ottani magyar párt kormányzati tényező volt. A magukat demokratáknak nevező román politikusok ugyanis akkor sok szépet és jót ígértek a magyaroknak, aztán megszeppentek a nacionalisták hőzőngéseitől és visszahőköltek. Iliescu és Nastase viszont állta a szavát: az eddigi támogatás fejében kellő politikai kurázsival már törvényesítette a magyar nyelv hivatali használatát és a kétnyelvű feliratokat azokban a helységekben, ahol a kisebbség lélekszáma legalább a húsz százalékot eléri. Most pedig egyebek között arról született egyezség, hogy felgyorsítják a magyar egyházi ingatlanok, továbbá a földtulajdonok és az erdők visszaszolgáltatását, Kolozsvárott és Marosvásárhelyen pedig magyar nyelvű karok és tanszékek működését indítják újra. A bukaresti alku idehaza elsősorban nyilván egyes szlovákiai magyar közéleti személyiségek figyemét kelti fel. Főleg azért, mert ami a romániai politikában történik, az egy idő óta Szlovákiában némi késéssel megismétlődik. Gondoljunk csak arra, hogy az RMDSZ vállalt elsőként kormányzati szerepet, s tapasztalatai fontosak voltak a két év múltán hasonló döntést hozó MKP számára is. Az előző román kormányt alkotó nagykoalíció négy éven át jórészt csak viszálykodott, s emiatt a magyar párton kívül mindegyikük csúfosan leszerepelt a legutóbbi választásokon. A jelenlegi szlovák kormánypártok többségét szeptemberben hasonló kudarc érheti. Mindezt előrevetítve, akadnak olyan hazai magyar hangok is, amelyek már – éppen a román mintára utalva – valamiféle HZDS–MKP alku lehetőségét emlegetik. Mečiarnak nyilván úgy kellene ilyen egyezség, mint egy falat kenyér. Ezért a szlovák kereszténydemokratákon kívül legszívesebben a Magyar Koalíció Pártját is megkörnyékezné. Ezzel az ábrándjával azonban egyetlen józan gondolkodású és tisztességes politikust sem téveszthet meg. Ugyanis Iliescuval mégis csak szóba állnak Nyugaton, Nastase pedig mindenhol szalonképes. Mečiarról – egyre kétségbeesettebb igyekezete ellenére – egyiket sem lehet elmondani. Az okok közismertek. Ezért ameddig ő a pártelnök és szinte minden posztot az ő holdudvara bitorol, s nincs előrelépés a tisztázatlan bűnügyek felgöngyölítésében, addig a bukaresti modell semmiképpen sem követhető. Még akkor sem, ha a szeptemberi választások várható eredménye egyeseket csábítgathat ilyen lépésre.