Ciprus, Moszkva és az unió

HÍRHÁTTÉR

Moszkva gázszagot érez, és van elég pénze megmenteni Ciprust, ezen keresztül pedig kihúzni Európát az újabb maga ásta veremből. Másrészt így az orosz medve rátenné mancsát az eurózónára. Kezdődhet a nagy játszma az Európai Unió és Oroszország között.

A ciprusi parlament elutasította az uniós segítség feltételét, a bankbetétek megadóztatását. Így erősödnek azok a találgatások, hogy a Oroszországtól remélhet pénzügyi támogatást a 10 milliárd eurós uniós csomag kiegészítésére. A bankbetétek lefaragásából 5,8 milliárd eurós megtakarítása lett volna Ciprusnak, s ehhez Brüsszel az új helyzetben is ragaszkodik. Moszkva abba a helyzetbe került, hogy Ciprus, és ezáltal Európa megmentőjének szerepében léphet fel – vélik a CNBC hírtévének nyilatkozó elemzők. Miközben Brüsszel az uniós tag újabb javaslatára vár, addig a szigetállam pénzügyminisztere lázasan tárgyal Moszkvában. Ha Oroszország újabb pénzinjekcióval segítené ki a közel 30 milliárd eurós orosz vagyont kezelő Nicosiát, akkor ezáltal határozottan növelné befolyását az eurózónában, s általa valamelyest az Európai Unióban is.

Moszkva azon túl, hogy erősíti pozícióját egy uniós országban, egy potenciális versenytársat is befolyása alá vonhat, legalábbis ami Európa energiaellátását illeti. Amint kinyitnak a ciprusi bankok, a betétesek tömegével fogják kivenni a pénzüket, vagyis az adóparadicsomnak vége, és ez jelentős, akár 7-8 százalékos gazdasági visszaesést is okozhat. Ez pedig azt jelenti, hogy a ciprióta kormánynak fel kell gyorsítania a gázkitermeléssel kapcsolatos beruházásait – ami szintén az oroszok felé löki őt. Timothy Ash, a londoni Standard Bank vezető közgazdásza azt jósolta, hogy Moszkva a Ciprusnak nyújtott hitelfinanszírozás kiterjesztéséért cserébe „határozott részesedést” kér majd a Ciprus déli partjainál fekvő földgázmezők kitermelési koncesszióiból. A nagy játszma része a ciprusi tengeri talapzat földgázkészleteinek ellenőrzése – fogalmazott Ash. A Gazprom gázipari óriás állítólag már felajánlott közel 6 milliárd eurót Nicosiának, cserébe szabad gázfeltárási jogokat kért.

A ciprusi elutasításnak talán van pozitív hozadéka is. A bankok óriási veszteségei és az eurózóna jövőjével kapcsolatos bizonytalanságok ellenére az emberek bizalma az európai bankrendszerben mindvégig töretlen maradt. Még a görög válság tetőpontján sem voltak kígyózó sorok az athéni bankfiókok előtt. Az európai polgárok, bár nem szeretik a bankokat, elhiszik nekik, illetve az államoknak, hogy a bankokban elhelyezett betéteik biztonságban vannak. Ez a bizalom pedig óriási érték volt eddig, hiszen egy bankpánik néhány nap alatt bedönthet egy országot. Márpedig a Cipruson tervezett bankbetéti adó éppen ezt a bizalmat ásta volna alá. Az európai döntéshozók mégis úgy határoztak, hogy a ciprusi betéteseknek kell fizetniük. A döntés mögött főként politikai megfontolások álltak: úgy tűnt ugyanis, hogy az éveken át tartó borzasztó gazdálkodás miatt az óriásira duzzadt szigetországi bankok csődközeli állapotban vannak, és a pénzmosással asszociált ország megmentése eladhatatlan lenne az észak-európai országok választói számára. Ahogyan a Véleményvezér hírportál fogalmazott: „Jürgen nem fogja lenyelni azt a békát, hogy az ő pénzéből mentsék meg a ciprusi bankban bankoló Szása vagyonát, melynek rejtegetésével egészen eddig Jorgosz keresett egészen sok pénzt.” (Portf., VV, só)