Bush, Kerry és mi

Az amerikai elnökválasztásról már sok mindent elmondtak, és még nyilván sok mindent el is fognak mondani. A politikai lapok közlik azt is, hogyan reagál a világ, hogyan reagálnak bizonyos országok és politikusok.

Olvasom, hogy Moszkva például örül. Ez bizony számunkra, posztszocialista emberkék számára fura élmény. De üdvözlik Bush újraválasztását a lengyelek, az olaszok is. Fenntartásaik vannak viszont a franciáknak , a németeknek, örülnek a csehek, és hát legfelsőbb szinteken örülünk mi itt, a kicsike Szlovákiában is. Van persze más vélemény is: Kubának például mindegy, Havanna szerint egyre megy, hogy Bush vagy Kerry, Kuba szemszögéből az egyik kutya, másik meg eb, mert mindkettő gaz imperialista, és hogy ők nem hagyják magukat megfélemlíteni.

Természetesen az amerikai elnökválasztásnak vannak szlovákiai belpolitikai tanulságai is. Például azt az eleganciát átvehetnénk vagy tanulhatnánk az amerikaiaktól, ahogy ez a Kerry elismerte Bush győzelmét, tehát saját vereségét. S felajánlotta a győztesnek a segítségét és szolgálatait. Az idei tavaszi szlovákiai elnökválasztásra, annak is a második fordulójára gondolok, amikor a vesztes, Mečiar nem volt hajlandó gratulálni, kezet nyújtani a győztes Gašparovičnak, s úgy viselkedett, mint Pistike a homokozóban, amikor Jancsika elveszi a kis lapátkáját, és rátapos a homokvárára. Jó, jó, egy párt kebelén voltak sokáig, összevesztek, nem tudni, min és miért. De hát az egyik győzelme remek alkalom lett volna a kibékülésre, hisz az ország érdeke a fontos. Nyilván Kerry se szereti különösebben Busht, és a kampány idején mondtak is egymásra nagyon vadakat. Na de a kampány végeztével jöhetett a „spongyát rá”, s nem csak mondták, gondolták is: most már Amerika a fontos, és nem az, hogy ki lett az elnök.

Persze az, hogy Putyin és Schröder, Berlusconi és Castro, Gašparovič, Mádl meg a többiek kifejezték örömüket, véleményüket, esetleg fenntartásaikat, ez teljesen rendjén való. Mosolyt fakaszt viszont Karol Ondriaš, aki a szlovák kommunisták nevében azt mondta, elégedetlen az amerikai választók döntésével. Vagy Boris Zala egykori sikertelen szlovák elnökjelölt, ma ellenzéki parlamenti képviselő, aki szerint Bush megválasztása semmi optimizmusra nem ad okot.

Hát, ha ők mondják! De hogy minek!?