Bocs, nem kellesz!

Kiismerhetetlen és titokzatos a természet, az ember csak hiszi, hogy sikerül uralnia. Itt van mindjárt a medvék házasélete, amelyről ugyan sokat tudunk, ám a kassai mackó ötös ikrek példája is azt mutatja, az ösztönök féken tartása még egy állatkertben sem egyszerű. Az állandó anyagi szűkölködést megunva a helyi vezetés úgy döntött, elég nekik három medve, nem akarnak új jövevényt, ezért a télen medvepapát szépen, szakszerűen ivartalanították. Nagy meglepetésre hamarosan kiderült, hogy medvemama terhes, elkéstek a beavatkozással, mert az éber hím mintha megérezte volna szomorú sorsát, még egyszer utoljára alaposan eleget tett házastársi kötelességének. Na jó, üsse kő, ahol háromnak jut élelem, négynek is előteremtjük, mondták a zoológusok, ám medvemama hasa csak gömbölyödött, gömbölyödött, és láss csodát, egy januári reggelen öt bocsnak adott életet, ami utoljára 1871-ben történt meg a kontinensen. Bocs, hogy élünk! – ez volt a szemükben, de persze azonnal mindenki szemefényei lettek, bekerültek az összes tévébe, a nagyközönség alig várta, hogy megtekinthesse őket. Május elsején majd’ szétfeszítették a ketrecet, látogatottsági rekord dőlt meg, ám akkor már tudni lehetett, hogy problémás a bocsok jövője. Kiderült ugyanis, hogy egyetlen állatkertnek sem kellenek, mindenütt túltengés van barnamedvéből, azaz valószínűleg mind az öten Kassán maradnak. Márpedig egy medve évente 24 ezer koronát „eszik meg”, és persze megfelelő méretű kifutó is kell nekik, szóval felborulhat az állatkert költségvetése. Cirkuszigazgatók már jelentkeztek, ám cirkusznak elvből nem adják a bocsokat, inkább pénzes támogatókat keresnek, már tárgyalnak a vasgyárral az „étkezési hozzájárulásról”. Sőt arra is nagy az esély, hogy a bocsokat a Guinness-féle Rekordok könyvébe is sikerül bejuttatni. Mostantól a „píárosok” szerepe az állatorvosokénál is fontosabb.