Bálvány és kerti törpe

Itt, távol az iraki háborútól hajlamosak vagyunk sántító párhuzamok konstruálására. Egy hónapja még esküdni mertem volna, hogy Szaddám Huszeinra hasonló sors vár, mint Nicolae Ceausescura. Aztán kitört a háború, és más újságírók, más, még bicegőbb összehasonlításokra ragadtatták magukat. Amikor már 10 napja ropogtak a fegyverek és a rendszer még mindig nem omlott össze, némely stratégák már-már azt sugallták, hogy Irak lakossága az amerikai beavatkozásra adott választ honvédő háborúnak tekinti. Arra kevesen gondoltunk, hogy a diktatúrák keménységének is vannak fokozatai. Egy romániai ember számára úgy 1985 táján idilli állapot uralkodott Magyarországon, sőt még Csehszlovákiában is. Lehet, hogy Szaddám némely alattvalói a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján liberálisnak minősítették volna a Kárpátok Géniusza bizarr ötleteire kialakított romániai helyzetet.

A szenvedés bugyrai mélységének nincs egzakt mértékegysége.

Tegnapelőtt a televízió egyenes adásban közvetítette az iraki diktátor szobrának ledöntését. Ha azzal próbálja valaki bizonyítani Szaddám népszerűtlenségének csekély voltát, hogy a téren, ahol a bálványt porba döntötték, mindössze néhány száz ember verődött össze, akkor a helyzetértékelő nyilván nem kalkulálja be számításába a zsigeri félelmet, amely évtizedek alatt rátelepedett Irak lakosságára. A diktátor közeli családtagjait is könyörtelenül kiirtotta, ha valamelyikük csak halvány jelét is adta máshogygondolkodásának. Az iszlámszakértők azzal magyarázzák e szigort, hogy az ország ura így üzent azoknak a közrendűeknek, akik fejében esetleg megfordult a lázadás gondolata. Ha vejét nem tétovázik kivégeztetni, vajon mire számíthattak a plebszből kikerült lázadók?

Csodálkozunk, hogy nem százezres tömeg vette körül a szobordöntő amerikai katonákat?

Pozsonyban időnként láthatók annak a mozgalomnak vezető személyiségei, amely néhány évvel ezelőtt szobrot készíttetett 20-25 olyan politikusról, aki jelentősen hozzájárult e politikai erő törekvéseinek megvalósításához. A mélylélektan tudorai számára se lenne könnyű feladat megmagyarázni, hogy abban a pillanatban, amikor ledőlni láttam a szobrot, miért nem arra gondoltam, hogy hasonló méretű alkotások hasonló társadalmi viszonyok között még a világ más országaiban is állnak, hanem máshogygondolkodásra edzett agyam arra figyelmeztetett, Szlovákiában is készítettek néhány tucatnyi élő politikusról szobrot. Igaz, csak mellszobrot, de azért megvan a véleményem azokról, akik közéleti emberként képesek magukat ércbe öntetni. Szaddám se azzal kezdte, hogy tíztonnás bronzba öntette magát. Némely kerti törpe egyszerre csak növekedni kezd, és bálvány lesz belőle.