Ázsia kesztyűs kézzel bánik Kínával

A térség vezetői kemény szavakat intéztek tavaly Mianmar katonai kormányzatához a demokráciát követelő mianmari tüntetők megmozdulásainak elfojtásakor, Tibet ügyében azonban óvatosan fogalmaznak. Önmérsékletet és békés megoldást kérnek, de távol állnak attól, hogy ostorozzák Pekinget, messze?menőkig figyelembe véve azt a pekingi álláspontot, hogy a tibeti kérdés Kína belügye.

Kínáé a világ negyedik legnagyobb gazdasága, ezért túl nagy a kockázat, ha valaki élesen elítéli Peking lépéseit – magyarázzák ezt a magatartást a térség ügyeiben jártas elemzők. Az ázsiai, csendes-óceáni régió erősebb gazdaságait – például Japánt, Dél-Koreát, Ausztráliát vagy Új-Zélandot – kétoldalú szabadkereskedelmi egyezmények reményével kecsegteti Kína, a szegényebbeket – például Mianmart, Laoszt és Kambodzsát – pedig segélyeinek növelésével láncolja magához.

Kína benemavatkozási politikája (be nem avatkozása a térség országainak belügyeibe) különösen óhajtott partnerré teszi a kelet-ázsiai hatalmat a te?kin?télyelvű rendszerek szemében. Utóbbiaknak nehéz tekintélyes és erős gazdasági és külpolitikai partnereket szerezniük az emberi jogok megsértésére kényes hatalmak köréből – áll az amerikai Kongresszusi Kutatói Szolgálat januári jelentésében.

De nemcsak az autokratikus rendszerek óvakodnak élesen megítélni a kínai magatartást, a térség demokráciái sem fogalmaznak erősen Tibet ügyében. Senki sem akarja, hogy elszabaduljon a pokol Tibetben, s nemcsak azért, mert féltik a tibeti népet, hanem azért sem, mert ha káosz keletkezik Kína bármely részén, az hihetetlen romboló hatással lenne a világ egészére, de különösen a kelet-, délkelet- és dél-ázsiai térségre – vélekedett Ralph Cossa, a washingtoni székhelyű Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Központjához tartozó Csendes-óceáni Fórum elnöke.

Dél-Korea például szoros szövetségese Washingtonnak, de nem nélkülözheti a kínai piacot, ha a dinamikus növekedés pályáján akarja tartani gazdaságát. A szöuli kormány nyilván úgy gondolja, hogy nem érdemes kemény álláspontot elfoglalnia a tibeti kérdésben, mert azzal kockára teheti a hosszú távú gazdasági kapcsolatokat – mondta Han Szuk Hi, a szöuli Jonszej Egyetem Kína-szakértője. A gazdasági nagyhatalom Japán sem vállalja a kockázatot. Kormánya értésre adta, hogy a tibeti események nem befolyásolják Hu Csin-tao kínai elnök tervbe vett tokiói látogatását. A világ legnépesebb demokráciája, India, amely otthont ad a dalai lámának, valóságos kötéltáncot jár a kérdés megítélésében. „India nagyon óvatos, hiszen roppant fontosak számára a Kínához fűződő kapcsolatok” – hangsúlyozza Radzsa Mohan, Szingapúrban kutató indiai tudós, a stratégiai ügyek szakértője.

A térség országai tisztában vannak azzal, hogy Tibet ügyében különösen óvatosnak kell lenniük, ha nem akarják tartósan elidegeníteni maguktól Kínát, hiszen Peking módfelett érzékeny a Tibettel kapcsolatos problémákra. A himalájai térség gazdag vízkészletei stratégiai jelentőségűek Kína számára, mivel a hatalmas ország óriási területei aszályosak, köztük viszonylag sűrűn lakott vidékek is. Tibet viszont, illetve a korábban Tibethez tartozó mai Csinghaj tartomány Ázsia legnagyobb folyóinak bölcsője. Itt ered egyebek között az Indus, a Mekong, a Jangce, a Sárga-folyó és a Brahmaputra.

A globális felmelegedéssel súlyosbodnak a vízellátás problémái Kínában és sok más ázsiai országban is. A tibeti vízkészletek Kína teljes készletének egyharmadát teszik ki. A tibeti fennsík bőséges készletei lehetővé teszik Kína számára, hogy elvezesse a vizet aszályosabb területeire – magyarázza Brahma Chellaney, az újdelhi Politikai Kutatóközpont nemzetközi kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó szakértője. Egy ilyen projektről már régebb óta szó van, bár még a konkrét tervek elkészítésénél sem tart a folyamat, csupán az elvi lehetőség taglalásánál.

Az elképzelés lényege az, hogy hatalmas gátrendszerrel fel kellene duzzasztani a Brahmaputra – tibeti nevén Jarlung Cangpo – vizét, és a duzzasz?tóműből fokozatosan el kellene vezetni a víz egy részét az erősen elszennyeződött és egyre kisebb vízhozamú Sárga-folyóba, amely már nem ad elég vizet az aszályos észak-kínai területek ellátásához.

Tibet kézben tartásával Kína ellenőrzi e folyók forrásvidékét, így azt is megengedheti magának, hogy gigantikus vízerőmű projekteket valósítson meg e folyók alsóbb szakaszain. Ezek az erőművek nélkülözhetetlenek a kínai gazdasági növekedés fenntartásában. A két évtizede tartó, rekordsebességű gazdasági növekedés miatt súlyosan szennyezett levegőjű országnak fontos célja, hogy 2020-ra megújítható forrásokból fedezze energiaszükségletének legalább 15 százalékát. A kínai stratégiai tervezők főleg a vízenergia felhasználására alapoznak e cél követésében, és e terveikben is elsősorban Tibet vízkészleteire számítanak.