Az első fecskék

Általában nincs már különösebb hírértéke annak, ha szlovákiai és romániai miniszterelnök-helyettes találkozik. Az elmúlt pénteken azonban a kivételt erősítő szabály érvényesült, már csak azért is, mert mind a két tisztségviselő magyar volt. Eszmecseréjük egyszerre jelezte a két ország megváltozott belpolitikai körülményeit és nemzetközi pozícióit. Politikai értelemben akár első fecskéknek is nevezhetjük őket, akik már nemcsak érzékelik a megújulást jelképező korszakváltást, amely az Európai Unióban köszönt a két országra és a magyarságra, hanem mielőbb élni is akarnak a lehetőségekkel. Idehaza már magyar–szlovák viszonylatban is látjuk ezeket a jótékony változásokat.

Például az egyik szlovákiai egészségbiztosító rájött arra a nyilvánvaló tényre, hogy a kórházi kezelésre szoruló párkányi betegeiket legalább olyan hatékonyan lehet kezelni a közeli esztergomi létesítményben, mint a jóval távolabbi Érsekújvárban. A Komáromi, a Dunaszerdahelyi és a Galántai járás lakosai közül összesen legalább hétezren találtak a hazai átlagbérnél a legtöbb helyen valamivel több fizetést nyújtó munkát a szomszédos magyarországi megyékben. Példájukat már a közép-szlovákiai járásokban is követik. Sok lehetőséget kínál az Egy Komárom, két testület javaslat, és más, a határokon átívelő regionális projekt is. Ami azt igazolja, hogy helyi és regionális szinten már sok fecske igyekszik felhasználni a politikai tavaszt.

Erőfeszítéseikhez jelentős hátszelet nyújthat a Magyar Koalíció Pártja, ha – a szimbolikus politizálással végérvényesen szakítva – még inkább az uniós csatlakozásunkból eredő lehetőségek felhasználására összpontosít. Rövidesen például azzal is, hogy a fenti célok és a tagság véleménye alapján választja ki az év végi megyei önkormányzati választásokon induló jelöltjeit. Mert a körvonalazódó szlovák nacionalista koalíciónak szakmai és morális szempontból hiteles személyek lehetnek a legerősebb vetélytársai. Akár a legyőzői is. Ján Slota és hasonszőrű társai hőbörögnek ugyan, igyekeznek szervezkedni is, de azért azt is vegyük észre, hogy a szlovákiai közvélemény és a politikusok túlnyomó része nem horkant fel Csáky Pál bukaresti tárgyalásain, a csallóköziek és a mátyusföldiek magyarországi munkavállalásán, s más projekteken sem.

Mert – olyankor legyőzve az előítéleteiket – ezeket a lépéseket európai megoldásoknak ítélik. Megyei és országos képviselőinken, politikusainkon is múlik, vajon sikerül-e, s mikorra, észérvekkel meggyőzni őket arról, hogy a készülő kisebbségi törvénytervezetek, a különösen fontos nyelvi charta, de még a kulturális autonómia is ugyanerről a tőről fakad.