Az árleszállítás biznisze

Bizonyára ismerős a történet: Kohn dinnyét árul 5 koronáért. A szemben üzemelő Grün nyomban kiteszi a táblát: dinnye 4 koronáért. Kohn reagál, és három koronát ír ki. Mire Grün kettőt. Kohn dühöng: Grün, észnél vagy, tönkremegyünk a kétkoronás dinnyével! Ugyan, Kohn, és ki árul itt dinnyét? Árleszállítások korát éljük, s mely férj ne tapasztalta volna a feleség boldog mosolyát, amikor „apuci, ezt ennyiért nem lehetett otthagyni” kísérőszöveggel olyan áruval tér haza, amely nélkül a család bizonyára továbbra is boldogan meglett volna. A feleségek pedig szentül meg vannak győződve arról, milyen jó boltot bonyolítottak le. S valóban igazuk van, csakhogy ez a bolt nem nekik, hanem a forgalmazóknak jó. Persze egyáltalán nem azért, mert kiürülnek a raktárak és lehet új árut venni, hanem a közhiedelemmel ellentétben nem kiárusítási KISEBB, hanem igenis NAGYOBB jövedelemre tettek szert. Hogyan lehetséges mindez? A könnyebb számolás kedvéért egy 10 korona beszerzési árú termékkel és 20 százalékos áfával számolunk. A kereskedő 10 koronáért megveszi az árut, visszaigényeli az áfát, tehát az áruja 8 koronába kerül. Ha 12 koronáért adja, 20 százalék áfabefizetés után marad 9,60 a kasszában. De ha 11 koronáért adja, akkor az áfaátutalás után 9,80 marad meg. Tehát húsz fillérrel, ez esetben tíz százalékkal nagyobb az árrés. Egy karton cigaretta esetében nem érdemes ekkora árrésnövelésért még a címkéket sem átírni. De a nagy áruházláncok forgalmában már ilyen fillérekből is komoly öszszegeket lehet bezsebelni. 100 milliárdos forgalom mellett (amely nélkül nem vehetünk komolyan semmilyen áruházláncot) a 10 százalékos árrés 10 milliárd. Ha egy-két százalékkal mozdul el az árrés, a különbség százmilliós nagyságrendű. Tehát egyáltalán nem kell azt gondolni, hogy a kereskedő a mi két szép szemünkért vagy a raktárkészletek csökkentése érdekében szállítja le az árakat. Ugyanolyan beszerzési árak mellett nagyobb bevételre tehet szert, persze, ha sok árut forgat. A leszállítások egyik hozadéka pedig az, hogy nagyon sokan várják ki az alkalmat olcsóbban vásárolni, sőt, egyesek nem az árura, hanem a leszállításra magára kíváncsiak. Az áruházláncok képviselői most már egymásra mutogatnak, mondván: a dömpingárak és a folyamatos árengedmények nemcsak a konkurencia elleni lépésekként értendők, hanem komoly bizniszt jelentenek a kereskedőnek. Ez igaz. Ám ha igaz Kohnra, akkor igaz Grünre is.

De melyikük árul dinnyét?