Akarni kell

Alapiskolás korában történt. Napokig izgult a tornaóra miatt, mert tudta, kötélmászásból lesz osztályozás, és nem tudott kötelet mászni. Nem szerette, ha nem tud valamit, de már sokszor tapasztalta, hogy tanulással, (meg)figyeléssel, gondolkodással, megértéssel a nem tudást könnyen tudássá lehet változtatni. A kötélmászás más volt. Ezt nem tanulták. A tanár elvtársnő (akkoriban ez volt a hivatalos megszólítás) csak sípolt egy harsányat, ez volt a jel, és a majomtehetséggel megáldottak hipp-hopp, a kötélen teremtek, és pillanatokon belül a plafon alól integettek. A többiek meg vagy „lógtak a szeren”, kétségbeesetten markolva a kötelet, vagy a csomó körül ügyetlenkedtek, mert hiába ugrottak fel rá, az bizony kicsi volt, hogy megtartsa őket, meg különben sem ez volt a helyes technika (de ezt akkor még nem tudta, mert senki sem magyarázta el). A kötélmászás megoldhatatlan feladatnak tűnt. Manci néni, a keresztmama észrevette, hogy valami baj van, és amikor megtudta, miről van szó, csak ennyit mondott: ugyan, csak akarni kell, és menni fog! De Manci néni, ez nehéz, ez nem megy, mondta a kis nő, és nem bírta felfogni, miért hajtogatja Manci néni folyton: dehogynem, csak akarni kell! Aztán eljött a tornaóra. Nincs mit veszteni, hát akarom, gondolta. Akarom, akarom. És tudat alatt figyelte az ügyeseket. Aztán ő következett. Felugrott a csomóra. Akarom. Korábban arra gondolt volna, na, most leesek. Szóval nagyon akarta, és számára felfoghatatlan módon nem a térdei között tartotta a kötelet, ahogy korábban, hanem az egyik lábfejével ráállt a másikra és hirtelen minden olyan stabil és világos lett, ő meg elkezdett mászni. Persze hamarabb is elleshette volna a technikát az ügyesektől, de akkor még másképp gondolkodott. Akkor még eszébe sem jutott, hogy ha ügyetlen is, azért még akarhat ügyes lenni. Akarni annyi, mint aggodalmaskodás, lemondás helyett aktívan részt vállalni a probléma megoldásából. Persze az egyéni akarat nem mindenható. Az emberi akaratok sokszor keresztezik, s gyengítik egymást, ez a kontrafinalitás. De ha legalább azt akarnánk, tudatosan és igazán, ami csak rajtunk múlik, jobbá válhatna az életünk.