A világegyetem értelme

Egy barátom erre azt mondta, hogy ilyen jó ötletei neki is vannak, például az, hogy nálunk az egész nyugdíjrendszer hibás. Az embereknek az iskola befejezése után kellene elmenniük nyugdíjba, majd negyvenéves korukban munkába állhatnának. ĺgy megoldódna a jelenlegi nyugdíjasok örök problémája, hogy nincs mit csinálniuk, s a fiatalok sem panaszkodnának a kevés szabadságra. Azt, hogy az egész vajon milyen hatással lenne a nemzetgazdaságra, egyelőre nem vizsgálta.

Hogy a gazdaságnál maradjunk, Ivan Mikloš tegnapelőtt örömmel jelentette be, hogy az első negyedévben végre nálunk is emelkedni kezdtek a reálbérek. Mindannyiunk kedvenc pénzügyminisztere, több hölgy ismerősöm szerint a legsármosabb szlovák politikus, gyorsan ki is számolta, hogy egy átlagos négytagú család bevétele 894 koronával nőtt havonta. Az év eleji áremelések, az adórendszer átalakítása után havonta 852 koronával költ többet a család, így komoly, 42 koronás megtakarításról, avagy növekedésről beszélhetünk. A kedves olvasó most akár fel is mordulhatna, hogy nem szégyelli-e magát a miniszter emiatt még sajtótájékoztatót is tartani. Mert ugye a 42 az semmi. Ez viszont egy komoly tévedés. A negyvenkettő az az élet, a világegyetem és a mindenség értelme. Legalábbis Douglas Adams szerint. A híres sci-fi paródia író a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvében elmeséli, hogy az emberiség, miután megalkotta a világ legokosabb számítógépét, egyetlen kérdést tett fel neki: Mi az élet, a világegyetem és a mindenség értelme? A gép több száz éven keresztül gondolkodott, majd végül kibökte, hogy 42.

Na most, Ivan Miklošnak vagy van humora, és ezért választotta ezt a számot, vagy nincs, s akkor meg komolyan ciki az egész. Majd megkérdezem tőle.