A törvényszéki boncolásról

Az Új Szó 2003. február 6. számában megjelent, „Nem hagynak minket békében nyugodni” c. cikkre vagyok kénytelen reagálni. Azt szeretném az olvasók tudtára adni, hogy az orvosok mindennapi munkájukban nagyon sokszor „nehéz” helyzetbe kerülnek. A cikkben a mentőszolgálat orvosát elmarasztalják, mivel boncolást rendelt el. A törvényszéki orvostan szerint minden hirtelen elhalálozásnál kötelező a boncolás, még akkor is, ha az elhunyt egészségi állapotát ismerte az orvos. Nem szeretnék bővebb magyarázatokkal szolgálni, de az ismertetett eset után mondjon mindenki véleményt a saját belátása szerint a boncolást elrendelő orvos döntéséről.

Egy reggel, még a munkaidő megkezdése előtt egy betegem, aki nagyon súlyos, gyógyíthatatlan szívbetegségben szenvedett, hirtelen elhunyt. A hozzátartozók azt a mentőszolgálatot hívták, amelyik a cikkben említett elhunytnál is volt. A helyszínre érkező tapasztalt orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Ennek ellenére szívmasszázst alkalmaztak, EKG-vizsgálatot végeztek. Az EKG (görbe) csak egyenes vonalat mutatott. Természetesen az orvos eljött a rendelőmbe, hogy megbeszéljük az esetet. Tekintettel arra, hogy a család vagyoni helyzete rendkívül szerény, szerette volna megkímélni őket a fölösleges kiadásoktól, nem rendelte el a boncolást. Szerintem ez így rendben is volt. Rá egy hónapjára a járási tisztiorvos tudatta az orvossal, hogy az említett elhunyt hozzátartozói az egészségügyi miniszternél panaszt tettek, mert nem rendelte el a boncolást.

Dr. Pecena György, Szentpéter