A rettenet jegyzőkönyve

Ezt állítja legalábbis az az anonim férfi, aki a beszélgetést a qoqaz.com, iszlamista honlapon közzétette, és azóta a világsajtó továbbadta. Az egyik testvér, aki „al-Anbari” névre hallgat a jegyzőkönyv szerint, azt állítja, jelen volt a harcoknál az amerikai csapatok ellen. Testvére, és egy harmadik beszélgetőtárs – „al-Ramadi” és „Kamal” – minden valószínűség szerint Irakon kívül tartózkodik. A párbeszéd hitelessége nem bizonyítható, de a város részletes ismerete alapján autentikussága feltételezhető.

A NOL nem az ismeretlen harcos állításai miatt döntött a szöveg lefordítása és közlése mellett, hanem mert a szerkesztőség úgy gondolja, a párbeszéd tükrözheti az iraki ellenállók gondolkodásmódját.

• Al-Anbari: Allah hatalmas!
  
• Al-Ramadi: Békét!
  
• Al-Anbari: Béke veletek!
  
• Al-Ramadi: És legyen a béke veled is és Allah kegyelme!
  
• Al-Ramadi: Életben vagytok még? (...) Adjatok hírt magatokról!
  
• Al-Anbari: Felőröltük az amerikaiakat, és a csata minden utcán zajlik.
  
• Al-Ramadi: Allahra!
  
• Al-Anbari: Allahra! És megszereztük fegyvereiket és felszereléseiket.
  
• Al-Ramadi: Meg is öltetek közülük néhányat?
  
• Al-Anbari: Igen. A teljes egységet, amelyik benyomult a 20. utcába megsemmisítettük, és egy járművet, ami Mariam háza közelében állt, felgyújtottuk.
  
• Al-Ramadi: Melyik Mariam?
  
• Al-Anbari: De hisz ismered Mahmud al-Mariamot, aki Ibrahim al-Khashiban háza mellett lakik? A mögötte lévő ház az övé.
  
• Al-Ramadi: Vagy úgy. És betörtek a házakba vagy letartóztattak valakit?
  
• Al-Anbari: Nem, egyelőre nem sikerült nekik benyomulniuk a környékre. Talán az este fogják megpróbálni. Jelenleg abban az utcában gyűlnek össze, ahol a játszótér van, Safi al-Battah háza mellett.
  
• Al-Ramadi: Milyen fegyvereket használnak az ellenállók?
  
• Al-Anbari: Könnyű fegyvereket és gránátokat.
  
• Al-Ramadi: Úgy hallottam, hogy tartózkodási helyükre tegnap több gránátot is kilőttek Ramadiban...
  
• Al-Anbari: Igen, fekete estéjük volt. (...) A teljes környék kivétel nélkül fellázadt! Figyelemfelhívó az is, hogy a mudzsahidinek nagy része a rendőrségből és az új hadseregből került ki.
  
• Al-Ramadi: Allah hatalmas! (...)
  
• Al-Anbari: Valóban, ha látod fegyvereiket, érzed, hogy az angyalok a mi oldalunkon harcolnak!
  
• Al-Ramadi: Nincs más győzelem, csak Allahnál!
  
• Al-Anbari: Felhívtak az iskolában, és azt mondták, hogy ne menjek, mert a helyzet nem engedi meg. Ők azonban megöltek hat amerikait. Éreztem, hogy vonz engem valami oda, és meg is találtam a harcteret a házunk közelében. És a hősök futottak az amerikaiak után (…) Amikor újra találkoztam velük, már a vértől áztatott fegyvereiket és felszerelésüket hordozták, és kiabálták: Allah hatalmas!".
  
• Al-Ramadi: Allahra, az arabok és a muzulmánok itt nagyon várják, hogy több ilyen hírt halljanak, hogy dagadhasson a keblük. Le fogom másolni ezt a beszélgetést, és továbbküldöm nekik!
  
• Al-Anbari: Allah hatalmas!
  
• Al-Ramadi: És most mi lesz? (...)
  
• Al-Anbari: Pillanatnyilag legnagyobb készültségben vagyunk. (...) Majd tudatom veled a részleteket, ha életben maradok.
  
• Kamal: Könyörgök Allahhoz a ti épségetekért és a győzelemért.
  
• Al-Anbari: Az amerikai hadsereg, amelyik előtt a világ reszketett, egy csorda bárányként lepleződött le (...).
  
• Kamal: Hogy van Mohamed és a többi Mudzsahidin?
  
• Al-Anbari: Jól vannak. Allahnak hála nem voltak veszteségeink két sérülten kívül, de az ő sebeik is csak könnyebbek.
  
• Kamal: Kik ők?
  
• Al-Anbari: Őszintén, nem ismerem őket, miután a környék összes embere megmozdult, férfiak és nők. Nem gondoltam volna, hogy a környék lakói ennyi hősiességet mutatnak. Az anyák még a gyerekeiket is harcba küldik.
  
• Kamal: Amit csak Allah akar! A mindenható legyen áldva!
  
• Al-Anbari: Képzeld el: találkoztam egy fiatal sráccal, még nem lehetett 15 éves sem, és már fegyvert viselt, de lőszere nem volt (...). Amikor megláttam ebben a hősi tumultusban, kitéptem a lőszertáramat, és odaadtam neki.
  
• Kamal: Ó, Allah!!! Allah hatalmas!!!
  
• Al-Anbari: Láttam egy másik fiatal srácot is, aki hősiesen ellenállt az amerikaiaknak, és megdobálta őket, és ők egyszerűen nem tudtak reagálni, pedig sokan voltak.
  
• Kamal: Ezek a hírek megnyugtatnak és erősítik a büszkeséget. (...) Szeretnék kérni tőled egy szívességet.
  
• Al-Anbari: Szívesen.
  
• Kamal: Szeretnék erről a történetről annyi másolatot készíteni, amennyit csak tudok, és eljuttatni minden mudzsahidinnek, aki szeretné megkapni, hogy kivegyem én is a részem az ő harci kedvük növeléséhez.
  
• Al-Anbari: Ahogy Allah akarja!
  
• Kamal: Add át mindenkinek üdvözletemet és imáimat a védelemért és győzelemért (...). Béke legyen veled és Allah áldása!
  
• Al-Anbari: És veled is legyen béke és Allah áldása.

„Ez, egy 'Messenger' programmal folytatott beszélgetés Ramadiból ma, szerda délutánt jelent meg. És Allah legyen a tanúm, hogy ismerem a testvért, aki ott az öbölben tartózkodik, mert a munkatársam. Akivel beszél, az a testvére Ramadiból. Ebben a beszélgetésben a Mudzsahidinek harcáról vannak a hírek a csatamezőről”.