A recesszió árnyékában

A nemzetközi pénzpiacokon bombaként robbant a hír, az amerikai kereskedelmi és befektetési bank, a JP Morgan 240 millió dollárért (ebből 30 milliót az amerikai központi bank, a Fed ad hitelbe) megvásárolja a patinás Bear Stearns brókerházat. A vételár mindössze egytizede a cég korábbi aktuális tőzsdei értékének, a Bear Stearns nagyon nagy bajban lehetett, minden bizonnyal a csődtől mentették meg. A múlt hét pénteki tőzsdei zárásig már jókorát zuhant részvényeinek árfolyama, mintegy 46%-kal 30,85 dollárra esett, miután a vezetői elismerték, jelentősen romlott a pénzügyi helyzetük. A JP Morgan azonban mindössze két dollárt fizet egy részvényért az alku szerint! Ráadásul a Fed vezetősége késő estébe nyúló hétvégi ülésén határozott a sürgős cselekvésről (erre 1979 óta nem volt példa), amit nem is egy kereskedelmi, hanem egy befektetési bank (vagy brókerház) megmentéséért fizet (erre meg 1960 óta nem volt precedens). Az események még jobban megerősítik a nemzetközi pénzpiacok azon aggodalmát, hogy az ingatlanlufi kipukkadásának következményeit nyögő amerikai bankrendszer súlyos problémákkal küzd, és még most sem nagyon látni a lejtő végét.

Egyre több szakértő gondolja úgy, hogy az Egyesült Államok gazdasága már recesszióba süllyedt. Az biztos, hogy az építőipar visszaesett, az eladatlan lakások száma rekordokat döntöget, az ingatlanárak a legtöbb régióban jelentősen csökkentek. Egyre több eladósodott tulajdonostól veszik el a pénzintézetek a házukat, mert képtelenek fizetni a jelzáloghiteleket. Ezek a házak tovább növelik az eladásra váró ingatlanok számát, és tovább csökkentik a lakásárakat. Aggasztó, hogy azoknak, akik jelzáloghitelt vettek fel mintegy 6%-a jelenleg is késik a havi törlesztőrészletek fizetésével. Ennél is rosszabb, hogy 9 millióra becsülik a „negatív tulajdonnal” rendelkező háztartások számát (ezeknek a házuk piaci értéke alacsonyabb, mint a jelzálogkölcsön, amit törleszteniük kell). Eközben februárban 63 ezerrel visszaesett a foglalkoztatottak száma, a fogyasztás kezd visszaesni, egyszóval minden trend egy gazdasági visszaesés kezdetét jelzi.

Itt jön a képbe Európa és Ázsia, mindenekelőtt Kína. Elvileg a gyengélkedő amerikai gazdaság miatt szintén rekord-alacsonyra esett dollárárfolyam miatt jelentősen meg kellene lódulnia az így sokkal olcsóbbá váló amerikai kivitelnek, másrészt a stagnálás miatt vissza kellene esni a nyersanyagok, főleg a kőolaj árának. Ez Európával és a világ számos más régiójával szemben némileg működik is, az amerikai kivitel növekedése 2006 vége óta meghaladja a behozatal emelkedését, az óriási kereskedelmimérleg-hiány csökkenőben van. Emellett az olcsó dollár miatt dübörög a turizmus is, 2007-ben az idegenforgalom pozitív mérlege megduplázódott, megközelítve a 18 milliárd dollárt. Csakhogy az európai gazdaságok nem annyira erősek, hogy a világgazdasági növekedés motorjává váljanak. Inkább az a veszély fenyeget, hogy az öreg kontinens nagy gazdaságai fél- vagy egyéves késéssel követik az USA-t a recesszióba vagy stagnálásba.

Így minden szem Ázsiára, főként Kínára szegeződik. Csakhogy a kínai jüan árfolyamát a kormány nem hagyja jelentősen felértékelődni, gyengüljön bármennyire is a dollár, a jüan jórészt vele együtt gyengül. Kína így továbbra is olcsó árukkal tudja elárasztani az amerikai és a világpiacot. Ami ennél is nagyobb baj, a hatalmas birodalom nyersanyagok utáni csillapíthatatlan étvágya rekordmagasságokba emelte és ott is tartja a nyersanyag- és energiaárakat. A kínaiakat az új gyarmatosítók szerepében feltüntető brit The Economist rámutatott, hogy Kína fogyasztja el a világ disznóhúsának és cementjének felét, a megtermelt acél harmadát, az alumínium egynegyedét. A kínai nyersolaj- vagy szójabab-behozatal az elmúlt nyolc évben 35-szörésére nőtt. Így szó sem lehet a nyersanyagárak jelentős csökkenéséről, ez azonban azt is jelenti, hogy az amerikai és európai jegybankok képtelenek kamatcsökkentésekkel úgy harcolni a recesszió ellen, hogy ne kockáztatnák az infláció elszabadulását. A megoldást a jüan nagyarányú felértékelése és a kínai növekedős jelentős lefékezése jelenthetné, ami aligha várható el a pekingi kormánytól, ráadásul ezzel az egész világ a stagnálás állapotába kerülne.