A pumák focizni jöttek

A csoportküzdelmek utolsó estéjén mondjuk ria-ria, Algéria vagy Ruszkik, haza!, esetleg éppen ellenkezőleg: szlavofilkodás, arabozás, focifranciázás (a francia Bé a Maghrebből); szóval vonzások, választások, frusztrációk. Brazília csalja ki az emberből, hiszen ma már – ahogyan arra Gazdag Jóska rámutatott itt a minap – a futballmeccsnézés nem koncentrált tevékenység (ahogyan sokaknak az olvasás, írás, zene, beszélgetés sem), hanem multitask, szórt figyelem, azonnali duma, párhuzamos csevej. Szó esik minden feleslegesről, a locsogásözön pedig eltakarja a lényeget.

Az pedig a játék. A haditerv. A megvalósítás. A stílus. Az iskola, a hagyomány. Taktika. Csapat és csapattagok. Az akarat érvényesítése. Harmónia, szépség kontra eltökélt eredményesség – a futball evolúciója.

Következik az egyenes kieséses harcok igazán izgalmas szakasza. Van nyolc duó: nyolc amerikai, hat európai és két afrikai csapat. Ázsia sehol, négy nagy európai futballnemzet hazakullogott, vezet a vendéglátó kontinens. Látni egy trendet ebben a szakaszban: Costa Rica, Kolumbia, Chile, Mexikó fémjelzi. A nagy argentin edző-teoretikus, Marcelo Bielsa felfogása lapul játékuk mögött: „Videofelvételeket nézek, olvasok, elemzek, de mindenféle technikai hadoválás és taktikai alapelv mögött pusztán annyi rejlik, hogy nem hagyok az ellenfeleknek szabad területet”. A puma nemcsak a legszebb mezeken ugrik, őshonossága előny a világbajnoki trófeavadászaton is.

Európából meg azok a válogatottak motiváltabbak, amelyekben kevesebb a légiós a bajnokságban vagy nagyobb a pillanatnyi sikeréhség: holland, német, francia, belga magabiztosság, svájci majdnem az – kivételnek ott a görög mák, de amögött is rengeteg meló van.

És miben hasonlít a magyar foci a vébén látottakhoz? Leginkább: tetoválás, frizura, gólöröm. Brazíliában sehol Kelet/Közép-Európa, sehol egy térségi hős, mint korábban; bosnyákok, horvátok dovidjenja, oroszok capellós arrivederci, a többiek eleve ki se kerültek – leértékelődik a régió éppen. Az Eb-selejtezőkön Szlovákiának a megzuhant spanyolok jutnak, nekünk a vb-16-ból kilógó, küzdeni viszont tudó görögöket kéne elkapni, követni. (Furcsa: mi Belgiummal, Svájccal, Horvátországgal együtt voltunk Eb-sorsoláskor a második kalapban-erőcsoportban.)

Jonathan Wilson nagyszerű könyve (Futballforradalmak) a játék, a taktika történetéről, a nemzeti stílusok egymásra gyakorolt hatásairól, nagy teoretikusokról, edzőkről szól. Azt olvasva kiviláglik a kérdés: véget ér lassan a foci fejlődése? Innentől főleg a fizikai paraméterek növelhetők még, szupermeneket képezve? Fukuyama jóslata a futballra se legyen igaz.

A szerző magyarországi publicista