A pénzügyminiszter filléres aggodalmai

Itt van tehát, amit annyira vártunk. A szociálisügyi minisztérium közzétette az új nyugdíjrendszer koncepcióját. Az anyag nem könnyű olvasmány, ráadásul még variációkat is tartalmaz. Talán ez az oka annak, hogy a sajtó az elmúlt napokban nem szedte ízeire – az újságíróknak is eltart egy ideig, amíg megemésztik az információkat. Vajon meddig fog tartani a többieknek?

Beindult a másik oldal is. Ezen sem csodálkozzunk, kis hazánkban tíz éven keresztül nyíltan vagy burkoltan hivatalos politika volt a kommunizmusból örökölt nyugdíjellátási rendszer babusgatása. Márpedig, aki a Mečiar-kormányban pénzügyminiszter-helyettesként rontotta a levegőt, az most akadémiai alkalmazottként sem hiteles. Tamáskodni persze lehet, hiszen egy ilyen gyökeresen más modellben mindig van mit kikezdeni. Azt viszont senki se próbálja elmagyarázni, hogy nálunk működésképtelen az, ami a világ minden normális országában természetes. Még mielőtt nagyon belemelegednénk a témába, egy dolgot mindenképpen hangsúlyozni kell. Az új rendszerbe egy nagyon komoly garanciát építenek be: aki nem képes összegyűjteni a minimális összeget, annak az állam garantálja az átlagbér negyven százalékának megfelelő nyugdíjat. Egyébként, aki nem bízik meg az új rendszerben, bizonyos kor felett maradhat a régiben.

Vitatni tehát lesz mit. De ez nem baj, ez a téma azon kevesek közé tartozik, amellyel kapcsolatban végre hasonló összefüggésekben gondolkozhatunk, mint szerencsésebb nyugati embertársaink. Nem úgy az Értékpapírközpont (SCP) számláiról, amelyeket ezekben a napokban kézbesít a posta. A legtöbben ilyenkor a szemeteskuka felé indulnak, hiszen a számláikon értéktelen részvények szerénykednek. De rosszul teszik, ha eldobják a levelet. Az SCP az illetékesek nyilatkozatai alapján idén komolyan tervezi, hogy akár bírósági úton is behajtja a számlavezetés díját. Ezt pedig negyven korona miatt nem érdemes kockáztatni, gondoljunk csak azokra, akik nem hitték, hogy a „vagyonjegyes kölcsönüket” be tudja rajtuk valaki hajtani. Ezzel különben is búcsút veszünk az egykoron szépreményű intézménytől, jövőre az SCP már nem kér tőlünk ilyen illetéket.

A gazdasági miniszterek tanácsa a héten tárgyalt a tíz és húsz filléresek bevonásáról. A jegybank szerint ezek gyártása az értékük többszörösébe kerül. Az is sok mindent elárul, hogy a forgalomba bocsátott érmék fele egyszerűen eltűnik, elkallódik. ĺgy tehát logikus a javaslat a bevonásukról. Nem nagyon értjük viszont Ivan Mikloš aggódását a felfelé kerekített árak inflációs hatásáról. Azok után, amit ebben az országban már ő emelt, nehezen hihető, hogy a negyven fillérről ötven fillérre emelkedő árak inflációs hatása miatt a pénzügyminiszter nem tud nyugodtan aludni. Nem Mikloš kezéhez tapad, de azért az emelésekkel függ össze a Volkswagen esete, amely megunta a hazai áramszolgáltató packázását és külföldről veszi az áramot, ráadásul olcsóbban. A gázzal is megtenné ezt, de itt a monopólium egyelőre csak papíron számolódott fel. Pedig a VW szerint a földgáz ára nálunk már a legmagasabbak közé tartozik Európában. Ha ez valóban így van, akkor valaki az árszabályozó hivatal körmére nézhetne.

Az államigazgatás a múlt héten is szorgalmasan dolgozott a nagyszombati ipari park előkészítésén. Törvénymódosításra lesz szükség a 130 koronás telekár kifizetéséhez, alakul az összes szükséges infra-struktúra kiépítésének terve, az oktatásügyi minisztérium módosítja a környékbeli iskolák tanrendjét (szinte általános lesz a franciaoktatás), az építésügyi minisztérium munkáslakás-programot tervez. Dicséretre méltó igyekezet ez, de azért vannak, akik úgy érzik, hogy a nagy külföldi cégek mellett a hazaiakra is érdemes lenne odafigyelni. Különösen úgy, hogy valaki egy egyszerű számtani művelettel kiderítette, hogy bizony a Peugeot Nagyszombatban kis országunk kormányától minden egyes munkahelyre 650 ezer koronás állami támogatást kap. Ilyen bőkezű támogatással a hazai polgárok közül is elég sokan képesek lennének jól menő vállalkozást működtetni.