A Nógrádi-jelenség

Ahogy a magyar társadalomban szokás, hamar ki is alakult két tábor. Nógrádi rajongói szerint a szakértő voltaképpen a menekültválság és a kényelmetlen igazságok hangoztatása miatt került a sajtó célkeresztjébe, ezért szervezett lejáratókampány indult ellene. A másik csoport úgy véli, hogy a bizonyíthatóan ügynökmúlttal rendelkező Nógrádinak semmi köze a szakmához, sem a valódi külpolitikai folyamatokhoz és ideje lenne angolosan távoznia a közéletből. Maga Nógrádi látszólag semennyire nem törődik az üggyel, és tulajdonképpen neki van igaza – az, amit csinál, eladható bárhogy, ugyanis nem a szoros értelemben vett külpolitikai elemzéshez van köze. Hanem mondjuk az újságíráshoz, vagy méginkább a nyilvános termékeladáshoz. Manapság mindenki szakértő. Hogy sokkal tovább ne menjünk a kommentár rovatnál, témába vágó szakmai végzettség vagy tudományos munka és fokozatok nélkül is lehet pontos és kevésbé pontos, érdekes vagy mérsékelten érdekes megállapításokat tenni fontos témákban – a heti kommentárokat író újságíróknak pont ez a dolguk (ha értelmeseket írnak, akkor jól dolgoznak). A szakma viszont nem a tömör cikkeket, fellépéseket, hanem a munkát nézi és általánosságban nem becsülik sokra azokat, akik magukat akadémikusnak tartják, de több időt töltenek a kamerák előtt, mint kutatással. Szlovákiában akadt egy példa: Michal Vašečka szociológus, aki egy időben minden létező téma kapcsán feltűnt a médiában és a legidézettebb szakértőnek számított. Eközben szakmai terepen túlzottan nem becsülték – mire ő fokozatosan és tudatosan kivonta magát a médiaszereplésből, elment kutatni, és felépítette magát szakemberként. Most pedig némileg jobb pedigrével tér vissza a médiába. Szlovákiai magyar viszonylatban is komoly probléma (ami jelen kommentár szerzőjét is érinti), hogy alig van szakértő, annál több viszont a felvetődő probléma – és valakinek nyilatkoznia illik. Vajon mikor teheti ezt meg és mennyire hitelesen pózolhat szakértőként? Magát Nógrádit szemernyit sem zavarja, hogy nem ír tudományos munkákat: helyette felvállalja a sztárelőadó szerepét, szerinte a „szakma” az valójában azt jelenti, hol és mikor adunk hangot a véleményünknek, nem pedig tudományos publikációban mérjük a súlyát. Ez a hozzáállás alapvető jellemhibákra mutat ugyan rá, de különösebb törést aligha okoz valaki karrierjében. A nyilvánosság hitelesnek tartja azt, aki hitelesnek mutatkozik – függetlenül attól, hogy az illető milyen nézeteket fogalmaz meg és kinek a pártját fogja.