A kurd kisebbség bevonulása a török Alkotmányba

 

Amióta keményen szembefordult Izraellel, Erdogan nevét imába foglalják a szélsőséges iszlamisták. Hihetetlenül megnőtt – az egyébként NATO-tag – Ankara ideológiai és politikai befolyása, s még inkább a gazdasági. Törökországban nincs gazdasági válság. Ami a kurd kérdésben való hatalmas előrelépést – teljes rendezésről azért nem beszélhetünk – illeti, mindenképpen kivívja a Nyugat és főleg az EU elismerését is. Előre kell bocsátani, mindannak, ami kurd ügyben Ankarában történik, a térségben szélesebb vetületei vannak, mert szinte mindenütt élnek kurdok. Erdogannak kiváló a viszonya a bagdadi központi kormányhoz már csak lazán kötődő észak-iraki kurd autonómiával, viszont a napokban keményen kikelt az ellen, hogy a szíriai kurdok hasonló önállóságot (autonómiát) kapjanak, mint az irakiak. A betiltott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) vezére, Abdullah Öcalan, aki 14 éve ül börtönben Imrali szigetén, ma tűzszünetre fogja felszólítani a PKK harcosait. Ezt maga az életfogytiglanra ítélt Öcalan jelentette be két napja. Tehát eredményesek lehettek az ankarai kormánnyal folytatott titkos tárgyalások. A kurd lázadóvezér úgy fogalmazott: történelmi bejelentésre készül a hagyományos kurd és török tavaszünnep kezdetén. A PKK 1984-ben kezdett harcot a kurdok lakta délkeleti országrész elszakadásáért. A konfliktus azóta több mint 40 ezer halálos áldozatot követelt. Öcalan most a PKK harcosait arra szólítja fel, kezdjék meg a visszavonulást Törökországból Észak-Irakba, ahol a PKK főhadiszállása van. Cserébe a török parlamentnek kurdbarát reformokat kell elfogadnia. Török lapok szerint a PKK már nem saját kurd államot követel, hanem azt, hogy Törökország hivatalosan ismerje el a kurd identitást, az alkotmányban is. A 74 milliós Törökország lakosságának kb. 20 százalékát alkotják a kurdok. A kurd nyelv használatát, a kurd nyelvű médiát évtizedeken át tiltották, azonban az Erdogan-kormány az utóbbi időben több engedményt tett: tavalyelőtt engedélyezték kurd nyelvű rádió- és tv-műsorok sugárzását, idén januárban pedig a parlament megszavazta, hogy a kurd vádlottak anyanyelvükön beszéljenek a bírósági tárgyalásokon. Hatalmas eredmény ahhoz képest, hogy a törökországi kurdok elnyomásának mértéke ahhoz volt hasonlatos, ahogy a Milosevics-rezsim idején a koszovói albánokkal bántak. Persze ez az egész nem lesz méznyalás, nagy kérdés az, hogy a PKK helyi parancsnokai hallgatnak-e Öcalanra. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egy érdekes, alig ismert tényre hívta fel ezzel kapcsolatban a figyelmet. A Kurdisztán függetlenségéért küzdő PKK legradikálisabb alvezérei mind törökök. Ennek magyarázata: a PKK-t a 70-es években baloldali, marxista csoportok hozták létre, főleg ankarai egyetemisták, s csak később formálódott ki a most ismert PKK, amely valamiképpen ötvözte a kurd nacionalizmust a marxizmussal. Egyelőre nem világosak az Öcalan által kötött megállapodás részletei, de az biztosnak tűnik, hogy Ankara hajlandó a kurd kisebbség jogainak bővítésére. A kurdok lakta délkeleti tartományok és városok decentralizálása révén a kurdok számára lehetővé válna, hogy fontos kérdésekről saját maguk hozzanak döntést. Ez sokkal több, mint amit remélni lehetett.