A komáromi Imanap szelleme kötelez

Örömmel vettük tudomásul az Új Szó e napokban megjelent cikksorozatait a szlovákiai magyar püspök ügyében. Az egymás után közölt nyilatkozatok sokat érnek, függetlenül azok pozitív vagy éppen negatív jellegétől, vonásaitól. A magyar püspök ügyében 14 év alatt ilyen konkrét állásfoglalások, nyilatkozatok nem láttak napvilágot.

Az Imanapi bizottság nevében örömmel csatlakozunk azokhoz az írásokhoz, amelyek nem pontosítást, inkább kiegészítést kívánnak. A bizottság ügyvivő csoportja több illetékes egyházi hatóságnál és méltóságnál tett látogatást a magyar püspök ügyében. Sokol érseknél két alkalommal voltunk audiencián. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkáránál hasonlóan kétszer jelentünk meg meghallgatáson, Pozsonyban pedig a nunciatúrán személyesen a nuncius úr tárgyalt velünk hosszasan.

Sajnos, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke elutasította a találkozást, mondván, nem tartja időszerűnek. Ezen kívül a pápának két alkalommal adtunk át több ezer aláírásos folyamodványt. Az egyiket Pozsonyban, a másikat pedig Rómában.

A nuncius kivételével – sajnos – mindenhol és mindenkinél szent ügyünk mostoha kezelését tapasztaltuk és tapasztaljuk ma is. Szomorú, hogy a Szentszék is ennyire távol tartja magát a közel félmillió magyar hívő kérelmétől, pedig erre vonatkozóan vannak kedvező példák, közéjük sorolható Erdély, Kárpátalja, Vajdaság, valamint a nyugati világ számos állama, ahol ugyancsak magyar püspöke van a helyi magyarságnak. Az imával kért ügynek a Szlovák Püspöki Konferenciánál még annyi tisztelet sem jutott ki, hogy időben választ kapjunk levelünkre, amelyben kértük a püspöki kar elnökét, Tondra püspök urat, adjon lehetőséget a találkozásra a Komáromi Imanapi Bizottság képviselőivel. A közel kilenc hónap várakozás után elküldött válaszban olvashattuk az elszomorító hírt: a Szlovák Püspöki Konferencia elutasítja a szlovákiai magyar katolikusoknak azt az igényét, hogy saját, magyar ajkú püspökük legyen... 2001. szeptember 10-én a Szlovák Püspöki Konferencia állandó bizottsága közös ülést tartott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia állandó bizottságával. Az ülésen foglalkoztak a szlovákiai magyar püspök kérdésével is. A tárgyalásról közös nyilatkozatot adtak ki, amely szerint Szlovákiában nincs szükség magyar püspökre... A magyar hívek pasztorációja átlagon felüli. (A Magyar Távirati Iroda híreiben is olvasható volt a hír).

Mélyen bántó számunkra a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Seregélyi püspök vezetésével tárgyaló bizottságának állásfoglalása. Az Imanapi Bizottság azonnal felvette a kapcsolatot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárával, Veres András püspök úrral és kérte a találkozás lehetőségét, ami nyomban meg is történt. Meghallgatásunk során sajnálattal állapítottuk meg, hogy a magyar egyházi vezetés mennyire tájékozatlan ügyünkben és mennyire távol áll tőle. Kértük a titkárt, sürgessék meg a bizottság soron következő ülését és kerüljön ismételten programra a magyar püspök kérdése, melyhez kellő és bő tájékoztatást nyújtanánk.

Nehéz eligazodni a szlovák püspöki konferencia szóvivőjének, Gavenda úrnak nyilatkozatán, mely szerint jómaga is többször közöttünk volt az Imanapon. Ha ez így volt, miért nem jelezte legalább egy paptestvérének a vizitet? Miért nem az oltárnál imádkozott velünk? Vagy utólag kérjünk elnézést, ha talán nem vettük észre? A magyar hívők élénk érdeklődéssel vették tudomásul, hogy a Szentatya vatikáni nunciusa Pozsonyban fogadta az Imanapi bizottság küldöttségét. Igaz, nem ígért semmit, de legalább érdeklődve meghallgatott bennünket. Híveink örömmel vennék, ha a következő Imanapon a szentmisét a lengyel származású pap-diplomata mutatná be, amiről szó is esett a találkozó során. Félő, hogy a pápai szentmisékre kevés magyar hívő megy el, mivel az egyház semmibe nézi őket. Azonban sokan reménykednek, hogy a közzétett cikkek közelebb hozzák óhajuk teljesítését.

Imanapi ügyvivő bizottsági

tagok: Nagy Géza, Bartakovics István