A kintlevőség környéke

Néhány hónapja kormányunk szinte felháborodással utasította vissza még a lehetőségét is annak, hogy a Szlovákiával szembeni orosz államadósság rendezésében kövessük Csehország példáját, és biztos, ami biztos alapon a még hátralevő adósságért ne árut, hanem készpénzt kérjünk. Igaz, ez a módszer a hitelezőre nézve nem a legelőnyösebb, de a költségvetés-foltozásra kényszerülő Szlovákiának most minden fillérre szüksége van. A pénzügyminiszter javaslatát Ján Čarnogurský a kormány legutóbbi ülésén megvétózta. A koalíciós tanács tegnapi ülésének kudarcához is hozzájárult a kintlevőség-behajtásból eredő nézetkülönbség. Jóllehet, a kormány holnapi ülésének programjában napirenden szerepel az orosz államadósság hátralevő részének rendezése, a legfrissebb fejlemények miatt előfordulhat, hogy érdemi döntés csak a választások után születik.

A lényeg azonban nem is a pénzhez jutás módja és időpontja (az adósság fejében kapott pénz vagy áru bármikor jól jön az ország kasszájába), hanem az a kérdés, politikusainknak sikerül-e végre olyan módszert és közvetítő pénzintézetet találni, amelyről nyugodt lélekkel megállapíthatjuk: egyetlen párt érdekeit sem szolgálja, a jutalékból egyetlen párt kasszájában sem landol egy fillér sem. A deblokációs javaslatok előterjesztése körüli titkolódzás, a közvetítő cég nevének elhallgatása viszont még a legelfogulatlanabb szemlélőben is – hát még egy olyan ravasz jogászban, mint Čarnogurský! – joggal ébreszti fel a gyanút: korrupció van a háttérben. Érve akkor is hat, ha időközben bebizonyosodik megalapozatlansága. Főképp azért, mert az orosz államadósság rendezése ügyében már Szlovákiának is van korrupciószagú tapasztalata. Elég a csődbe ment Devín Bank adósságbehajtás körüli botrányára gondolnunk. A legszomorúbb azonban, hogy a megvesztegetés árnyéka nálunk már akkor is rávetül az adósságbehajtás bármely formáját szorgalmazókra, ha közben minden kártyájukat kiterítik. Azzal, hogy a koalíciós partnerek nem hisznek egymásnak, hogy az egymásra mutogatás most, a választási kampány hivatalos kezdete előtti napokban is nagy erővel folytatódik, sajnos, a lakosság nagy részében megrendíti a ma még koalíciós partnerekként szereplő pártok iránti bizalmat.

Lehet, hogy a tegnapi botrány ellenére holnap létrejön valamilyen kompromisszum a kérdés rendezésében. Legyen az bármilyen – a semmittevésnél rosszabb nem lehet –, egy lényeges tanulságot levonhatnának a politikusok: amíg az éppen kormányzó pártok egymás között felparcellázzák a gazdaságot, addig mindig akad valaki, aki – okkal vagy anélkül – beleköt a másik párt „szakemberébe”. Erre pedig az egyetlen gyógyír az lehet, ha a pártok gazdálkodása körül is kevesebb a titkolódzás...