A kifli néha árthat

Mi, emberek a parton, csodálattal bámultuk ezt az együttműködést. Aztán a hattyúk kijöttek a vízből és nekiláttak havat lakmározni. Nemsokára megjelent egy anyuka két kisgyerekkel. Kezében fornettiszacskó, indult a hattyúk felé, de akkor a parton ácsingózók közül kivált egy terepruhás férfi, és elmagyarázta neki, hogy a hattyúkat nem szabad levelestésztával etetni. A gyerekek sírni kezdtek, mert ezt a pogácsát igenis a hattyúknak szánták, de a férfi türelmesen elmondta, hogy kollégáival azért jönnek ki rendszeresen a tóhoz, hogy felvilágosítsák az embereket a laikus hattyútáplálás káros következményeiről. Az elmúlt két évben négy hattyú pusztult el.

Az emberek jót akarnak, nem akarják őket megölni, de tudatlanságukban mégis ezt teszik. Azt gondoltuk, folytatta a férfi, hogy már nem kell ide jönnünk, hiszen annyiszor elmagyaráztuk ezeket a dolgokat, még a helyi lapban is írtunk róla, de nem, folyamatosan ismételni kell, mert mindig jönnek új emberek, új anyukák, akik meg vannak róla győződve, hogy a hattyú kiflit és süteményt eszik. Nem sok az a négy hattyú? – kérdezte valaki. Ha nem járnánk ki ide, mondta a férfi, lehet, hogy már egy sem élne.

Akkor arra gondoltam, ha van modern példabeszéd, ez bizony az. Nekem az iskolai beíratási kampánynak nevezett tevékenységről szól, nagyon sok ember nemegy esetben már évtizedekre visszamenő, szerintem nagyon hasznos munkájáról. Például egy óvodában egy nyelvésznő tartott előadást arról, milyen következményekkel járhat, ha magyar kisgyereket szlovák iskolába adnak. Kilenc bizonytalan szülő közül az előadást követően hárman a magyar iskola mellett döntöttek, elmondásuk szerint nem is sejtették, hogy a nem anyanyelvi oktatással árthatnak a gyerekeiknek. Nem kevés ez a három? Az esetek egyharmada, mint ezerből a háromszázharminchárom. Az előadás nélkül egy sem lett volna.

Persze, nem mindig lehet egyértelműen kimutatni, hogy a bizonytalan szülők, akikből bizony mondom, sok van, vagy akár eleve a szlovák iskolát választók közül melyik kampány – mert több is van – pontosan hány százalékot állít át a magyar iskola térfelére. Ám ennél sokkal fontosabb a szülők tájékoztatása. Mert amint arról számtalan adat létezik, döntő többségük teljesen más szempontok, nem pedig az iskola közelsége vagy minősége szerint választ. S mint a jóságos hattyúetetők, néha ők is a kiflitartományban mozognak.