A kereszténydemokraták számára szent a korona?

A Kereszténydemokrata Mozgalomnak sajátságos a viszonya az Európai Unióhoz. A még egységes Csehszlovákia idején a KDH akkori elnöke, Ján Čarnogurský külön széket és külön csillagot akart Szlovákiának az unióban. Ezzel a kijelentéssel a pártelnök elárulta, hogy fogalma sincs arról, a brüsszeli székhelyű szervezet 12 csillagos zászlaján a csillagok nem a tagállamok számát, hanem a tökéletes kört jelképezik. Igaz, a külön szék valóban jár minden tagállamnak. Čarnogurský vélekedésével akkoriban azt akarta kifejezni, hogy Szlovákia függetlenedni szeretne a cseh országrésztől, s e függetlenséget az Unióban vélte megtalálni. Azóta eltelt több mint tíz év, Szlovákia önállóvá vált, s remélhetőleg az ország 2004 májusában beléphet földrészünk legfontosabb politikai és gazdasági szervezetébe. Most viszont a kereszténydemokraták hétvégén pozíciójában megerősített elnöke, Pavol Hrušovský már az Európai Unió esetleges beolvasztó, uniformizáló hatásától szeretné megóvni az országot, amikor a párt iglói tisztújító kongresszusán közölte: Szlovákia a belépést követően meg kell, hogy őrizze függetlenségét a közvetlen adók, a büntetőjog, a nyugdíjfolyósítás rendszere, az oktatásügy, a kulturális és etikai kérdések terén. Talán Ján Figeľ, a mozgalom alelnöke felvilágosíthatta volna főnökét, ugyanis ő, mint az ország csatlakozási főtárgyalója, bizonyosan tudja: a bérekre, jövedelmekre, nyugdíjakra, szociális juttatásokra, továbbá az oktatásügyre nincs EU-szabályozás, vagyis ezek pusztán a csatlakozástól nem változnak. Hrušovský talán legmeglepőbb kijelentése a szlovák koronára vonatkozott, amikor felvetette, kezdjünk nyílt vitát a hazai fizetőeszköz megőrzése érdekében. A KDH elnöke tehát kimondva-kimondatlanul már megint a függetlenségre helyezi a hangsúlyt, amikor a szimbolikus értéket képviselő koronát veszi védelmébe. Ez természetesen szíve joga, bár két megjegyzés mindenképpen ide kívánkozik. Az egyik, hogy nem kötelező belépnünk a Gazdasági és Monetáris Unióba, ahogy ezt tette például Nagy-Britannia és Dánia. A másik, hogy a maastrichti szerződésben lefektetett szigorú, de jogos pénzügyi kritériumokat először teljesítenünk kell ahhoz, hogy egyáltalán bevezethessük az eurót. Ha mégis az euró mellett döntünk, akkor az átállás előtt két évig részt kell vennünk a közösségi árfolyamrendszerben, annak minden feltételével együtt. Ebből adódóan hiába lépünk be 2004-ben az Európai Unióba, az euró a legnagyobb igyekezet mellett is csak leghamarább 2007-ben vagy 2008-ban veheti át a korona szerepét. Pavol Hrušovský elképzelésével valójában a még mindig némileg szertelen, hiányt hiányra halmozó hazai pénzpolitikát támogatja, ezért aggódik a nemzeti költségvetési fegyelmet kikényszerítő gazdaságpolitikai koordinációs rendszertől. Talán a kereszténydemokratáknak nem volna ínyére az alacsony infláció, az államadósság felső határának korlátozása (az adósság nem lépheti túl a bruttó hazai össztermék, azaz a GDP 60 százalékát), vagy az éves állami költségvetés deficitjének korlátozása (nem lépheti túl a GDP 3 százalékát)? Merthogy az uniót megalapozó maastrichti konvergencia-kritériumok többek között erről is szólnak. Valószínűleg nem ez jelenti az igazi akadályt. A Hrušovský-féle nyilatkozatnak valójában az a célja, hogy a KDH ismét némi hazafiaskodással, a szlovák érdekek védelmével tűnjön ki a hazai politikai paletta szürkeségéből. Talán bölcsebb lenne, ha a KDH karakánkodásakor nem az Európai Uniót szemelné ki pofozógépnek.