A katona halni megy

Az értelmetlen halálról szoktak értekezni mindenféle publicisták, amikor valaki olyan távozik körünkből, akire nem számítottunk, hogy elmegy. Mintha lenne értelmes halál is. Nagyon kevés jelzőt lehet tapasztani a halálhoz, de az értelmes és az értelmetlen éppen nem az. Ha a rossz hagyomány kedvéért mégis az értelmetlen halál szókapcsolathoz ragaszkodnánk, akkor ezt egy katona esetében semmiképpen sem lehet használni, mert bár morbidan hangozhat, a halál az ő esetében benne van a pakliban. Ha nem szerepel is a profi katona szerződésében a négyes pont alatt, hogy háborúban vagy háborús övezetben eleshet, ez így van. Lehet, teljesen érzéketlen vadállatnak tűnök, hogy ilyesmivel hozakodom elő akkor, amikor három szlovák békefenntartó vesztette életét Irakban, a legutóbbi hírek szerint terrortámadás áldozataként, de attól a tény még tény marad. Mindeközben mindenki sajnálja a történteket és a családokat, köztük engem is megrendített a tragédia, de az eseményeknek nem szabadna frusztrálnia a politikát és a politikusokat. Senki sem kényszerítette ezeket a katonákat pisztolyt fogva a fejükhöz, hogy Irakba menjenek, hanem önként jelentkeztek és mentek ki Irakba. A kockázatot is vállalva. Azt is tudta mindenki, hogy manapság a háború már nem hadseregek közt folyik, főleg nem Irakban, hanem hivatásos katonák és terroristák vívják. A terroristák (gerillák) ellen pedig hagyományos fegyverekkel nem lehet harcolni, a katona (és a civil) általában nem harci cselekményekben esik el, hanem ártalmatlannak tűnő helyzetekben. Ez történt most Irakban is a szlovák katonákkal, de – sokadszor hangsúlyozom – ezzel számolni kell.

Éppen ezért veszélyes az a hangulat, ami Szlovákiában kialakult a tragikus hírek megérkezése óta. Soha nem lesz rosszabb alkalom arra, hogy az Irakban tartózkodó szlovák katonák esetleges hazahívásáról, pontosabban ottani helyzetéről tárgyaljon a parlament, mint most. Csak az emóciók, a populizmus fogja vezérelni a képviselőket, az észérvek háttérbe szorulnak, mint általában. Ha most belesétálnak a kormánypártok ebbe a csapdába, nagyon sokat veszíthetnek. Márpedig óriási nyomásnak lesznek kitéve az ellenzéki pártok részéről, amelyek a közvéleményt is arra fogják hangolni, hogy szorítsa sarokba azokat, akik úgymond Irakba küldték a nemzet fiait. A népet az ilyen szöveggel meg lehet őrjíteni, noha minden logikusan gondolkodó ember tudja, hogy ez a megfogalmazás minimálisan fedi csak a valóságot.

Foghatják a fejüket a jobboldali pártok, hogy a legutóbbi parlamenti ülésen nem szavazták meg azt az ellenzéki javaslatot, hogy beszéljenek Irakról. Akkor sokkal könnyebb lett volna, mint most.