A karantén határai

Miért van az, hogy miközben Ficót kommunistázzák, a hozzá hasonlóan állambarát irányultságú Orbánt ritkán – sőt, ő maga kommunistázik? És fordítva: miért van az hogy Orbánt nácizzák, de a hozzá hasonlóan pragmatikus nacionalista Ficót soha – sőt, ő is nácizza Kotlebát? Azt hiszem, hogy ez a két ország eltérő perspektívájából adódik. Magyarországon a politikai teret mindig is a társadalompolitika és a szimbólumok határozták meg. A jobboldal alapkategóriája a nemzet, miközben a baloldalé az egyén. Ebben a leosztásban a gazdaságpolitikai eltérések másodlagossá válnak. A neoliberális Gyurcsány-rezsim „baloldali”, az államot feldagasztó Orbán-kormány „jobboldali”. Szlovákiában viszont elsősorban a gazdaságpolitikai tengely az, ami az emberek fantáziáját mozgatja. A jobboldal alapkategóriája a verseny, a baloldalé az állam, és emellett a nemzetpolitika csak másodlagos fontosságú. A nacionalista Fico- kormány „baloldali”, a liberális Radičová-kormány „jobboldali” jelzőt kapott. Ez a magyarországi skálával egyáltalán nem kompatibilis. Ezen a ponton válik érthetővé az említett kommentárok elhibázott perspektívája: Ficót államközpontú gazdaságpolitikája miatt a totalitárius kommunizmussal azonosítják, ami így közös nevezőre kerül Kotleba neonáci gyökereivel. Csakhogy a kommunizmust nem lehet gazdaságpolitikaként értelmezni! A kommunizmus egy társadalompolitikai elv, ami megvalósulásában gyökeresen alakítja át a gazdaságot is. De még senki nem lett kommunista attól, hogy az államban jobban bízik, mint a versenyben. Ahhoz egészen más típusú korlátok áthágására van szükség, amelyekhez egyébként Szlovákiában épp Kotleba van a legközelebb. Fico nem egy totalitárius ideológia képviselője, hanem a posztszocialista kapitalizmus gyengeségeinek haszonélvezője. A németországi politika alapelve az, hogy mindenki potenciális partner, aki elfogadja és tiszteli a liberális demokrácia játékszabályait. Aki nem, karanténba kerül, ahonnan nagyon nehéz kitörnie. Adódik a kérdés: karanténba kerülne-e a Smer Németországban? Aligha. Kotleba viszont – gyűlöletkeltő retorikájával – minden további nélkül ott lenne, már rég. Más kérdés, hogy hatalomra kerülve a radikálisok sokszor konszolidálódnak – részben mert több szavazót akarnak megszólítani, részben pedig mert megismerik az általuk addig kívülről lenézett komplex problémák valós arcát. Kotleba is lehet még standard politikus, de amíg nem válik azzá, az izoláció a mértékadó politikai erők kötelessége. A Smer-kormányt pedig a parlamenten belül, mint a liberális demokrácia játékszabályait elismerő erőt érdemes (és kell!) kritizálni amiatt, hogy rossz irányba tereli az ország gazdaságát.