A kapkodó Budapest

Soha nem volt ilyen szertelen Magyarország szomszédságpolitikája, mint mostanság. Folyamatosan az az érzése az embernek, hogy Budapestnek fogalma sincs arról, mit akar. A történet genealógiája világos, az viszont nem, hogy ha az illetékesek ismerik a fejlődés folyamatát, miért nem tudnak a-t vagy b-t mondani.

Orbán Viktor kormányzása idején Budapest a támadó szerepét játszotta, amivel többnyire magára haragította szomszédait. Medgyessy Péter merőben más politikát folytatott: meghunyászkodott és folyamatosan védekezett. Mivel Gyurcsány Ferencet mindenki pragmatikus politikusként jellemezte, az elvárás vele szemben a kettő közötti út megtalálása volt. Ehelyett Gyurcsány folyamatosan gesztusokat próbál tenni, méghozzá mindenkinek. A kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampányban karakánul kiállt a nem mellett, amit a szomszédos kormányok jó szemmel néztek, majd belőtte a köztudatba az autonómiakoncepciót, a nemzeti vízumot, a Szülőföld programot és még sorolhatnám, de nem vetette el teljesen az esetleges kettős állampolgárságot sem, amit a szomszédos országok nem néznek jó szemmel. Igazodjon el ezen valaki.

A legfelfoghatatlanabb az egészben az, hogy a Gyurcsány-kormány egyetlenegy esetben sem lépett fel kezdeményezően, mindig csak futott az események után. Az MVSZ által kezdeményezett, a határon túli magyar és a magyarországi ellenzéki pártok által támogatott népszavazás idején Gyurcsány előállt a Szülőföld programmal, csak hogy mondjon valamit, hogy ne az ellenzék tematizáljon. Amikor a határon túli magyar pártok összeültek a Vajdaságban, hogy számba vegyék az aktuális magyar kormány bűneit, akkor Gyurcsány bejelentette, hogy támogat mindenféle autonómiaötletet. Amikor elkezdődött a magyar–magyar szakmai egyeztetés, akkor a kormány nemzeti vízummal meg ilyesmikkel rukkolt elő. Aztán, ha megkapargatjuk a felszínt, kiderül, hogy a Szülőföld programról senkinek nincs elképzelése, igazából pénzzel kellene megtölteni, ami szintén nincs. (Nem beszélve arról, hogy a határon túlra guruló forintok összege egyre csak nő, miközben látszata nemigen van.) Nem tudni azt sem, mi az a nemzeti vízum, mert azt sem gondolta senki végig. Csak azt tudni, hogy az autonómiakoncepciók en bloc támogatása sem a kisebbségeknek, sem a szomszédoknak nem jó. Ezek után mit gondoljon egy szomszéd kormány az egymást követő magyar kabinetekről?

Például azt, hogy Budapestnek nincs nemzetkoncepciója. Ehhez mi hozzátehetjük, hogy ez nemcsak a mai magyar kormányra vonatkozik, hanem az elmúlt tizenöt évre is. Fogalma sincs arról, mit akar kezdeni a határon túliakkal, a határon túliak pedig nem tudják, mit várhatnak Budapesttől, ezért a folyamatos követelődzés és vagdalkozás. Egyszer össze kellene zárni egy vadászkastélyba az összes magyar politikust, s – mint a pápaválasztásnál – addig ki nem engedni őket, amíg nincs meg a vízió. Addig ugyanis ez a kérdés a napi politika kútmérgezője lesz az egész Kárpát-medencében.