A csángókérdés – több oldalról

Varga Andrea magyarországi történész tíz éve él és dolgozik Romániában, és a Román Országos Levéltár bákói konferenciáján beszélt a csángók helyzetéről. Elmondta: az Európa Tanács 1521-es ajánlása – amely felismerte a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában – abból indul ki, hogy a csángók római katolikus vallású, nem homogén csoportot alkotnak. A szervezet ezért azt ajánlja, lehetőséget kell nyújtani számukra az anyanyelvű – magyar – római katolikus misék hallgatására, és arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. Ezeket az ajánlásokat a moldvai római katolikus egyház vezetősége sajátságosan értelmezi, vagyis elfogadhatatlannak tartja, hogy híveinek öt százaléka igényli ezt a lehetőséget.

Vilica Munteanut, a Bákó Megyei Levéltár igazgatója emlékeztetett: Bákó megye lakosságának mintegy húsz százaléka római katolikus. A konferencián egyes román előadók részéről érezhetőek voltak a régi, előítéleteken alapuló beidegződések, de újszerű, tárgyilagos megközelítésű felszólalásokat is lehetett hallani. Az előbbire volt példa Gheorghe Hura prefektus írásban elküldött üdvözlete, amely szerint a bákói rendezvényen az előadók a csángók román eredetét hivatottak bizonyítani. A prefektus a demokrácia megcsúfolásaként értelmezte, hogy akadnak olyanok is, akik magyarságukról akarják meggyőzni a csángókat.

A későbbi előadások között azonban több olyan is akadt, amely elütött a csángók román eredetéről szóló hivatalos tézistől. Rafael Chelaru bukaresti levéltári kutató előadásából például kiviláglott: az évszázadok során egymást váltogatták azok az időszakok, amikor a moldvai katolikusok az ortodox vallásúakkal egyenrangúak, illetve hátrányosan megkülönböztetettek voltak. Silviu Vacaru kutató pedig arról beszélt, mennyire rossz, ha a történészek a kizárólag román vagy kizárólag magyar eredet mellett keresik a bizonyítékokat.

Varga Andrea előadásával kapcsolatban érzelmi indulatok is feltörtek. Azáltal gerjesztett vitát, hogy a moldvai ferences iskolákról szóló előadásában megemlítette: elsősorban a román anyanyelvűek sorából verbuválták a csángók papjait. Ideges reakciót váltott ki a csángó oktatási program vezetőjének, Hegyeli Attilának hozzászólása is. Hegyeli egy 1938-as rendeletet olvasott fel, amelyikben egy csángó falu polgármestere a prefektus írásos utasítására hivatkozva elrendeli, hogy szigorúan megbüntetik azokat, akik nyilvános helyeken a romántól eltérő nyelven beszélnek.

Gheorghe Bejan, a magukat románnak valló katolikusok érdekvédelmi szervezete, a Dumitru Martinas Egyesület elnöke kijelentette: a hatóságok nagy hibát követtek el azzal, hogy megengedték a magyar nyelv tanítását a moldvai iskolákban. „Ha a moldvai katolikusok 95 százaléka román, hogy engedhetik meg egyesek maguknak, hogy magyar iskolákat alapítsanak? – tette fel a retorikus kérdést. Ioan Lacatusu, a Hargita–Kovászna Európai Tanulmányi Központ vezetője pedig azáltal látta bizonyítottnak a csángók románságát, hogy a székely megyékbe áttelepedett moldvai római katolikusok többsége a magyar közegben is a román identitást választja.

A konferencia tanulságairól szólva Varga Andrea kifejtette: egyelőre önámítás lenne elvárni a Moldvai Római Katolikus Püspökség vezetősége részéről a megbékélést és az igazmondást a csángók helyzetére vonatkozóan. Fel kellene hagyni végre a csángókérdés átpolitizálásával mind magyar, mind román részről, és át kellene adni a terepet az érzelemmentes, tárgyilagos kutatásnak.