A befizetők lázadása

Az Európai Unió hétéves költségvetési keretének összeállítása sosem könnyű dolog, még a legidillikusabb időkben is komoly feszültségek forrása. Márpedig a hangulat ma az unióban minden, csak nem idilli. Nagyon sok érdek feszül egymásnak, és ez rányomja a bélyegét a 2021 és 2027 közötti keretköltségvetés most kezdődő tárgyalásaira. Bár még csak 2018-at írunk, a frontvonalak már jól láthatóan kezdenek kirajzolódni. Ezekből manapság nincs kevés az unióban, a gazdag országok a szegényebbekkel állnak szemben, a kicsik a nagyokkal, az agrárországok az innovációs vezetőkkel, a nettó befizetők a nettó haszonélvezőkkel.

A tárgyalásokat külön súlyosbítja Nagy-Britannia kilépése. A britek jelenleg az EU legnagyobb nettó befizetői közé tartoznak, és kilépésük legalább 10 milliárdos hiányt jelent majd éves szinten. Mivel az uniós költségvetésnek mindig egyensúlyban kell maradnia, a hiány pótlására csak két megoldás van: vagy többet fizetnek be a tagországok a költségvetésbe, vagy bizonyos költségvetési kiadásokat meg kell nyirbálni. Mondani sem kell, hogy a tagországok között egyik megoldás sem örvend töretlen népszerű-ségnek. Míg egyes országok a befizetések növekedésétől, mások az uniós források elapadásától tartanak.

A nettó befizetők lázadását Hollandia vezeti, amely Svédországgal, Dániával és Ausztriával karöltve már bejelentette, hogy rájuk a befizetések emelésénél ne számítsanak. Németország és Franciaország ugyan jelezte, hogy kész emelni a befizetéseit, de van néhány feltételük, amelyek között szerepel például az uniós támogatásoknak a jogállamisághoz való hozzákötése és a migránsok befogadása is. Ez természetesen elfogadhatatlan a Lengyelország és Magyarország köré csoportosult közép-európai tagországoknak, melyek viszont nem szeretnének elesni a mezőgazdasági és regionális politika forrásaitól. A tagországok egy további csoportja pedig egyelőre kivár, a legjobb ajánlatra várva.

Szlovákia a költségvetési tárgyalásokon nincs könnyű helyzetben, a kormány két malomkerék között őrlődik. Ahogy azt már Robert Fico sokszor kijelentette, célja az, hogy Szlovákia az EU magjába tartozzon. Ez viszont azt jelenti, hogy az országnak a német látószöget kellene a költségvetési vitában (is) támogatnia. Ezzel szemben a szlovák kormány nem szeretné kockára tenni a szomszédos országokkal ápolt jó kapcsolatokat sem. Szlovákia álláspontja ezért jelenleg képlékeny, Fico kormányfő ugyan támogatja a költségvetési befizetések növelését, de bizonyos feltételek mellett kész volna alacsonyabb uniós forrásokat is elfogadni. Ez a pozíció azonban hosszú távon nem tartható, előbb vagy utóbb Szlovákiának el kell döntenie, melyik oldalra áll.

Egy biztos, az uniós tagállamok nehéz hónapoknak néznek elébe, amelyek nemcsak az uniós költségvetés jövőjéről fognak dönteni, de előrevetíthetik azt is, hogy ki fog az EU magjához tartozni.