HĺRES EMBEREK VELENCÉBEN

A kalandos életű Marco Polo Velence szülötte volt, Casanova Velencében (is) hódított, Goethe és Byron Velencének hódolt, Tizianot, Tintorettot és Veroneset pedig inspirálta Velence.

Marco Polo

Az idei karnevál épp a nagy utazóra emlékeztet, aki valószínűleg Velencében, (egyes források szerint a dalmáciai Korculán) született 1254-ben. Apja, Nicolo és nagybátyja, Maffeo vállalkozó kedvű kereskedők voltak, akik második utazásukra magukkal vitték a 17 éves Marcót is. Két dominikánus barát társaságában, 1271-ben indultak el Velencéből. A Polók 1275-ben adták át X. Gergely pápa levelét Kublaj nagykánnak, majd 17 évig éltek Kínában, Sangtu és Tatu (a téli főváros, a mai Peking) közt utazva. További útjukról keveset tudunk. Törökországban kifosztották őket, Konstantinápoly érintése után 1295-ben érték el Velencét. 1298-ban egy gálya kapitányaként Marco tengeri csatában vett részt és genovai fogságba esett. A börtönben a lovagregény-író pisai Rustichellónak diktálta le úti kalandjait, a mű francia-olasz keveréknyelven íródott. Marco 1299-es szabadulása után hazatért, jómódban élt és a városi tanács tagjaként halt meg. Amikor felszólították, hogy vonja vissza a sok valótlanságot, amit írt, azt válaszolta: a felét is alig írta le annak, amit látott.

Giacomo Casanova

Nevét az egész világ ismeri: szoknyavadász, nők százainak megrontója, ellenállhatatlan és erkölcstelen hódító. Legalábbis ezt tudjuk róla, pedig 1788-ban például Icosa-meron címen fantasztikus regényt adott ki, élete végén pedig megírta emlékiratait, amelyek kitűnő képet nyújtanak a korról, amelyben élt. Teljes nevén Giovanna Gia-como Casanova di Seingalt úr 1725-ben született Velencében, jogot tanult Padovában, majd megélhetés után nézett. Anyja színésznő volt, ő maga bizonyos botrányok miatt 1755-ben a velencei börtön ólomkamrájába került, ahonnan sikerült megszöknie. Életében bárhol, bármibe kezdett, azt az első pillanatban mindig teljes szívvel-lélekkel akarta. Amint új nőt lát meg, olthatatlanul szeretni kezdi, úgy érzi, soha ilyen még nem volt, ez az első és az igazi. De ugyanígy érez és gondol minden mást is: amikor szerelme elhagyja keserűségében a halált kívánja. Iszonyatos lovaglásba kezd, órákon át hajszolja a lovat, de az életvágy mindennél nagyobb benne.

Antonio Vivaldi

1675 körül született Velencében, és ott is élt szinte egész életében. Tulajdonképpen az érett barokk egyik úttörőjének tekinthetjük, akitől még Bach is rengeteget tanult. A négy évszakot mindenki ismeri. Talán egy kicsit túl jól is – gondoljuk néha –, amitől valamelyest elcsépeltté válik. A rendszeres hangverseny-látogatók hajlamosak egy kézlegyintéssel elintézni: ami ennyire népszerű, az biztos nem valami emelkedett darab... Mennyire nincs igazuk!

Carlo Goldoni

Velencében született, és bizonyos jelek már gyermekkorában a színházzal jegyezték el. Alig tanult meg beszélni, már bábszínházzal játszadozott, s mondják, nyolcéves korában megírta egy színdarab vázlatát. A többi jó családból való velencei fiatalúrral együtt jogot tanult, hogy egykor a büszke köztársaságot szolgálhassa. Vitte is valamire, mert hamarosan konzuli szolgálatot teljesített Milánóban és Genovában. Később Pisában nyitott ügyvédi irodát, majd 41 éves fejjel visszatért régi szerelméhez: a színházhoz. Hivatásos színpadi szerző lett. Valóságos munkadühvel látott hozzá az olasz vígjáték megteremtéséhez. Volt olyan esztendő, hogy tizenhat darabot is megírt. Goldoni darabjai még a Comédie Francaise színpadára is eljutottak.

Lord Byron

Válása után három évre velencei lakos lett az angol arisztokratából. Egy idő után hölgykalandjairól fecsegtek mindenfelé a gondolások, hisz olyan jó olyan dolgokról beszélni, amelyekben nincs részünk. Byron megérkezése után gyorsan kitapasztalja a viszonyokat, és megállapítja, hogy Velencében az a társaságbeli hölgy számít kissé szabadosnak, akinek kettőnél több szeretője van; továbbá azt is, hogy a jó nők sosem a főrendiek között találhatók. Ez utóbbi észrevételt aztán Teresa Guiccioli grófnő személye cáfolja meg – igen alaposan, akitől később egy gálánsan erotikus ajándékot kap: kis gyémánt szelencében néhány intim szőrszállal emlékezteti közös boldogságuk legforróbb pillanataira. A nevezetes rím így érthető igazán: szelence – Velence. (mti, ú, -it)