Gátak helyett a tenger segíthet a városon

Velencében manapság 60 centiméterrel kevesebb a látnivaló, mint háromszáz évvel ezelőtt – áll annak a kutatásnak az összegzésében, amely a lagúnák városának egyre aggasztóbb süllyedésének ütemét hivatott vizsgálni, és amely sokban támaszkodott a 18. századi velencei festő, Canaletto alkotásaira.

A város teljesen ki van szolgáltatva a tenger szeszélyeinek és a – valószínűleg a globális felmelegedés következtében – emelkedő tengerszintnek. Januárban például víz alá került a történelmi belváros egy része, szerencsére a vízszintemelkedés mindössze néhány órán át tartott. A szakemberek csak találgatták a váratlan áradás okát; leginkább az nyugtalanította őket, hogy a vízszint ilyen komoly emelkedését nem tudták előre jelezni.

A magas vízállás nem különösebben meglepő jelenség a velenceiek számára, akiknek mindig kéznél van a gumicsizmájuk, míg a turisták reklámszatyorba szokták ilyenkor burkolni lábukat. Tavaly a kiadós esőzések nyomán januárban a dózsék városának ötöde került víz alá, 2002 novemberében pedig 147 centiméterrel haladta meg a tengervíz szintje a normálist. A bajt azonban tetőzi, hogy a város évek óta süllyed. A város első „ostroma“ akkor kezdődött, mikor a múlt században a nagy tengerjáró hajók számára új, Velencében korábban ismeretlen méretű csatornákat alakítottak ki. A város és a lagúna ezzel megnyílt az árapály és a sirokkó keltette hullámverés számára. A víztömegek nemcsak a lakosoknak okoztak gondot, de bomlásnak indult a velencei épületeket alkotó porózus mészkő is, a beszivárgó tengervíz hatására.

A vízszintet 1872-től kezdték mérni rendszeresen. A tudósoknak sok fejtörést okozott, hogy kiderítsék, mi történt korábban, hiszen csak így tudnak képet alkotni arról, milyen sors vár a történelmi városra, vagy mit kell tenniük, hogy az esetleges katasztrófa ne következzen be. A kutatók Giovanni Anto-nio Canal (1697–1768), közismertebb nevén Canaletto 8, illetve kevésbé ismert unokaöccse, Bernardo Bellotto (1720–1780) 3 festménye alapján próbálják rekonstruálni a múlt eseményeit. Canaletto számára létfontosságú volt, hogy festményeihez gyorsan készíthessen megbízható vázlatokat, így megfelelő számú képeladásból fenntarthassa műhelyét és könynyed életvitelét. A megoldást a camera obscura nevű ősi kivetí-tőszerkezet jelentette a számára, melynek segítségével az épületek körvonalait a vászonra felvázolta. Képei ettől szinte olyan pontosak, mint egy fénykép. „Canaletto tökéletesen megbízható“ – fogalmazott Dario Camuffo, a kutatás vezetője. Camuffóék összehasonlították a képeken látható vízszintet a mai állapottal, és ennek segítségével sikeresen rekonstruálták az elmúlt századokban lejátszódott vízszintemelkedés ütemét. Megállapították, hogy az elmúlt három évszázadban a tengerszint folyamatosan emelkedett.

Velence védelmét eredetileg a város köré isztriai kőből húzott védőgát látta el, de a csodálatos palotákkal együtt a védőgyűrű is lassan megadja magát a tenger ostromának. A víz már a házak falait nyaldossa, ami különösen veszélyes, hiszen a vízből kikristályosodó só megrepeszti a téglát és a cementet.

A közelmúltban elindított MOSE programnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a „Canaletto-számok” szerint a vízszint 1,9-2,3 mm-t nő évente. „A mobil gátak csak ideig-óráig jelenthetnek megoldást. Az ideális az lenne, ha legalább 30 cm-rel megemelkedne a város – mondjuk úgy, hogy tengervizet szivattyúznának az altalajba, a vízzáró réteg alá. Kétségtelen, hogy ez az eljárás még további komoly kutatásokat igényel“ – állítja Camuffo. (origo, -net)

A MOSE program

A velenceiek 2011-ig 78 mozgatható acélkorlátból álló rendszert kívánnak megépíteni. A 28 méter magas és darabonként 5 méter széles acélkorlátok átlagos időjárási viszonyok idején a tenger fenekén pihennek. Ha az árhullám egy méterrel meghaladja a normális szintet, akkor levegőt pumpálnak a rendszerbe, amely „életre kel“, s a felszínen lebegve, 1,5 kilométernél is hosszabb összefüggő védőgátat hoz létre. (O-o)