Hova tűnik a SZTK vagyona?

Mielőtt felvázolnám, milyen veszélyes helyzetbe sodródott a szlovákiai szervezett sportélet csúcsintézménye, s ezzel együtt valamennyi szárnyai alatt létező sportszervezet és -szövetség, érdemes visszakanyarodni a múltba, hogy lássuk, honnan indult az eset. Szlovákia 1999-ben téli univerziádét rendezett a Magas-Tátrában. Odaítélésekor nem volt nagy érdeklődés, így könnyen hozzá lehetett jutni, ráadásul jól jött a bemutatkozási lehetőség, hiszen ezzel is támogathatták a 2006-os Poprád-Tátra olimpiai pályázatot. A kormány áldását adta a rendezvényre, ám kiderült, hogy a szükséges sportlétesítmények nincsenek megfelelő állapotban, s ezért a kabinet 1998 februárjában közel 344 millió koronát adott az építésre, felújításra és korszerűsítésre. Igazán kevés idő maradt a munkálatokra, csak a szokásos ügyintézés felgyorsítása és leegyszerűsítése segített a létesítmények befejezésében. Végül – mint tájainkon korábban is – minden időben elkészült, az univerziádé sikeresen lezajlott, azóta sem volt jobb, hallani az egyetemi sport honi vezetőitől.

Nem úszkálhatott viszont sokáig fényárban az állami pénzt felhasználó beruházó, az SZTK, amelynek akkori vezetője, Baltazár Dubeň igazán szót értett az utolsó Mečiar kormánnyal. Ő a végrehajtó bizottság beleegyezése nélkül kötött szerződést a pénzügyminisztériummal, s mint Ján Holko, az SZTK mai elnöke állítja: „csak a közvetlen munkatársait avatta be döntéseibe, a testületünket nem tájékoztatta.”

MEGDUPLÁZÓDOTT PÉNZBĺRSÁG

A pénzügyőri ellenőrzés során 2000 novemberében napvilágra került, hogy az állami kasszából adott összeget nem az előírásoknak megfelelően kezelték. Kiderült, 237 millió koronát jogtalanul használtak, mert túllépték az éves előlegkeret folyósítását. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az idő rövidsége miatt más lehetőség nemigen kínálkozott a fizetések törlesztésére. A kormány megbízta akkori alelnökeit (Jozef Kalmant, majd később Ľubomír Fogašt), akik egyben a szervező bizottság elnökei is voltak, hogy hatáskörükben a szükségletekhez igazítsák a pénzelosztást. Ez meg is történt, ám az SZTK ekkor követte el első hibáját, mert nem kérte a pénzügyminisztériumot a szerződések kiegészítésére. Az ellenőrzés arra is fényt derített, hogy 29 millió koronát jogtalanul őrzött meg az SZTK, mert néhány számlát saját pénzforrásából térített meg, az összeg egy részét pedig határolt lekötésű számlára helyezte. Mindkét összeget kéri vissza az állam, ráadásul a visszafizetés elmulasztása miatti pénzbírság a duplájára, vagyis 533 millió koronára nőtt. Együttvéve tehát 800 millió koronát követelnek. „Polgári társulás vagyunk, nincs miből az eddig páratlanul magas büntetést megtéríteni– jegyzi meg Ján Holko. – Az összeget a költségvetési fegyelem megsértéséért akarják tőlünk, a pénzt nem sikkasztotta el senki, mert a létesítményekre költöttük, erről bármelyik tulajdonosa számot tud adni.”

A ŠPORTKA-TIPOS PER

Kétszer fordultak a pénzügyminisztériumhoz, hogy utólagos engedményt adjon az összeg befizetésére. „Az eset tankönyvi példája annak, mikor lehet ezt alkalmazni. Ám Hajnovič miniszter távozása előtt nem írta alá az engedményt, így következett a pénzügyőrség következő lépése, az egzekúció, vagyis a pénz fokozatos behajtása – sorolja a történéseket az SZTK jelenlegi elnöke. A kormányváltás után újra kérték a pénzügyminisztérium elnéző magatartásának kinyilvánítását, egyelőre választ sem kaptak.

Létezik egy másik fonál is, amely gubancot okoz(ott) az SZTK-ban. Kilencvenkilenc januárja óta perben áll a Športka Rt. (április végéig az SZTK volt a többségi részvényese) az állami tulajdonban lévő Tipos Rt-vel. A két nyereményjáték-tulajdonos között a névhasználati jogdíjakról folyik a jogi vita, és 1,1 milliárd koronányi összeg a tét. ĺtélet még nem született, ez a legfelsőbb bíróságra vár. Kétszer már készen állt a bíróságon kívüli megállapodás tervezete: először a Tipos nem fogadta el, másodszor a SZTK egyik társszervezete, a Sportszövetségek Társulása nem szavazta meg. Ezzel az utolsó esély is elúszott az ügy megegyezéses rendezésére.

ELADTÁK A VAGYONRÉSZÜKET

Április végén nagy fordulatot vett az ügy. Az egzekúcióval megbízott végrehajtó nem kapott ugyan engedélyt az SZTK ingatlanjainak eladására, olvasható a pénzügyminiszter szóvivőjének jelentésében, de kihasznált egy további, törvény adta lehetőséget, és eladta az SZTK Športka Rt.-ben lévő részvényeit, vagyis a vagyonrész 68 százalékát. Az egészben csak az furcsa, hogy a részvényeket egy előre ismert érdeklődő vette meg, és jóval áron alul keltek el. Egy sportéleten kívüli cég, a Luka and Bramer Group Rt. kezére jutottak. Még előtte ugyanez a társaság szerezte meg a Sokol 7,2 százalékos vagyonrészét a Športka Rt.-ben.

KISZOLGÁLTATOTTSÁG

Baltazár Dubeňt alelnöke Ján Holko váltotta az elnöki poszton. Nem radikális lépésekkel vezeti a társulást, s ma sem híve a szélsőséges megoldásoknak: „Nem én okoztam a kialakult helyzetet, de a megoldásán munkálkodom. Lépésről lépésre haladunk, de erős nyomásnak vagyunk kitéve. A vagyoneladást és a bírósági per folytatását nem tartottam járható útnak. Az utóbbi vagyonrészünk elvesztésével már nincs a mi kezünkben. Hatáskörünkben kivizsgáltattuk az univerziádé-ügyet, de törvénysértést nem állapítottak meg. Ennél többet nem tehettünk, mert az akkori felelősök már nem dolgoznak nálunk. Elvégeztük, amit lehetett, tiszta a lelkiismeretem. Az egzekúcióban kicsi a mozgástér, ezernyi tárgyalást folytattunk, de a megoldás nincs a társulásunk és elnöke kezében. A kialakult helyzetért nemcsak az SZTK felelős, van része benne az univerziádé szervező bizottságának és az államnak is, hiszen a kormány támogatta a beruházásokat. Nem félek a felelősségtől, de kinek segítenék, ha holnap önként távoznék. Nem akarok elmenekülni a csatatérről. Először a gondjainkkal kell megbirkózni, s azután beszélhetünk arról, ki vezesse a társulást” – válaszol azoknak, akik leköszönésében látnák a megoldást.

NEM TAPSOL A MINISZTÉRIUM

Kezembe jutott a pénzügyminisztérium állásfoglalása is. Peter Papánek szóvivő elmagyarázza benne a korábban vázolt történések jogszerűségét, de szavaiból azt olvasom ki, mintha a tárca nem tudna és nem is szándékozna segítő kezet nyújtani az SZTK-nak. „A minisztérium és a pénzügyőrség nem befolyásolhatja a végrehajtó tevékenységét. Nincs szándékunkban felszámolni az SZTK-t, és a Športka Rt-t sem akarjuk megszerezni. Az viszont tény, hogy nyilvántartjuk az SZTK velünk szembeni adósságát” – olvasható az állásfoglalásban, melyből az is kiderül, hogy a tárca sincs megelégedve az egzekúció lefolyásával és vizsgálja a részvények eladásának körülményeit.

Találgatások sokasága látott napvilágot arról, hogy kinek jó ez a zavaros állapot az SZTK vagyona körül. Egyelőre még nem tudni, hol és miért szorongatja valaki a kezében az ütőkártyát. Az már nem a legnagyobb sporttársulás kezében van. Az egzekúció kiszolgáltatott helyzet, ezernyi megkötéssel. És az adósságbehajtó lépéseivel. Mivel a 800 milliós összeget még nem szerezte meg a végrehajtó, várhatóan újabb vagyonrész után nyúl. És ezután már csak a főváros egyik felértékelődött helyén, a Polus City Center tőszomszédságában álló sportház, a bajmóci sportközpont és a magas-tátrai FIS Szálló következhet. Ezek az SZTK legnagyobb értékei. Ha például a sportház sporton kívül tevékenykedő cég kezére kerül, megszűnhet az itt székelő sportszövetségek (a szlovákiaiak hozzávetőleg kétharmada) kedvező bérlete és egyéb más előnyei. Az állam ugyan behajtja a pénzbírságot, de közben a sportszervezetek rendszere anyagilag összeomolhat, és az is valószínű, hogy a drágább létfenntartási költségek miatt nagyobb összeget kérnek majd az államkasszából. Hagyják őket is elsüllyedni, mint az SZTK-t. Idővel erre is választ kapunk.