Gólözön utáni borotválkozás

A kisudvarnoki védők ezúttal is csupán tétlen szemlélői a nagymagyariak gyors ellentámadásánakFogas Ferenc felvételeHorváth László, a vendég kisudvarnokiak játékosedzője rátapintott a lényegre, amikor a meccs előtt elmondta, hogy egyik csapat sem a védekezéséről híres, ezért akár a gólfesztivál is elképzelhető. Jóslata maradéktalanul bevált, bár a meccs 11. percében biztosan nem ilyen végkifejletre számított. Akkor ugyanis még 2:1 arányban vezettek védencei. Hidegzuhanyként érte a hazaiakat az első negyedóra, akik Marcinko találatára (4.) a védőkötéssel játszó Sakál révén gyorsan válaszoltak (10.), de a középkezdés után a virgonc Szabó gólja után újra kapituláltak. A 17. percben a rutinos Zsigmond–Szikela páros nyugtatta meg a fiatal nagymagyariakat: előbbi a felezővonalról ívelt fel egy szabadrúgást, utóbbi pedig a hálóőrt átfejelve egyenlített. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy gólfesztivál szemtanúi lesznek a drukkerek, bár a kedélyek húsz percre csillapodtak. Csupán a vendégek veszélyeztettek, ám Szabó emelését a gólvonalról még sikerült menteni. A játékrész végéhez közeledve viszont a vezetést is átvették a vendéglátók: Sakál mesteri passzát Rigó juttatta a hálóba.

Fordulás után sem álltak le a Zsigmond Attila által irányított hazaiak. A játékosedző szögletét Szikela bólintotta a kapuba. Egy órányi játék után éledezni kezdtek a vendégremények, mivel egy védelmi hiba után Audi durrantotta kapura a labdát, a kipattanót pedig Marcinko pofozta a hálóba. Két perccel később viszont végleg megpecsételődött a kisudvarnokiak sorsa: a második félidőre beállt Nagynak negyedóra is elég volt ahhoz, hogy begyűjtse második sárgáját, így idő előtt mehetett zuhanyozni. A nagymagyariak ezután Fürdős duplájának és Kunyi Mihály lesgyanús góljának köszönhetően teljesen bedarálták a pontvadászat újoncát (7:3). Ráadásul még a szerencsével is hadilábon álltak a vendégek, hiszen Harsányi telibe találta a keresztlécet. Zsigmond Attila pedig megszabadulhatott szakállától, mivel megfogadta: „Addig nem borotválkozok, míg nem győzünk.” Míg Budapest a Szent István-napi, addig Nagymagyar a szombati tűzijátékáról marad egy jó ideig emlékezetes. Az alapos fejmosás azonban mindkét védelemre bőven ráfér.

FK ZLATÉ KLASY–MALÉ DVORNĺKY 7:3 (3:2). Góllövők: Sakál (10.), Szikela (17., 47.), Rigó (38.), Kunyi M. (63.), Fürdős (66., 75.), ill. Marcinko (4., 60.), Szabó (11.). Sárga lap: Berner, ill. Semsei, Harsányi, Nagy. Piros lap: Nagy (M. Dvorníky). Játékvezető: Szabó, 200 néző.

FK ZLATÉ KLASY: Kunyi I.–Klúcsik F., Berner, Kunyi M., Ruman (17. Jurák), Klúcsik P., Daniš, Zsigmond (83. Hollósi), Szikela, Rigó (60. Fürdős), Sakál (80. Sáha).

MALÉ DVORNĺKY: Fuček–Sárkány, Bereck (6. Csepreghy), Audi, Semsei (79. Čerňácky), Szabó (79. Fekete), Harsányi, László (46. Nagy), Kvarda, Marcinko, Horváth. (kb)

EDZŐI VÉLEMÉNYEK

Zsigmond Attila (FK Zlaté Klasy): „Az eredménnyel elégedett vagyok, de a mutatott játék bőven hagyott kivetnivalót maga után. Meg kell nyugtatni a védelmet. Támadóink sérülései miatt a pontrúgásokra koncentráltunk.”

Horváth László (Malé Dvorníky): „Elszomorító, hogy több góllal is megajándékoztuk a hazaiakat. Csalódott vagyok, mivel háromszor is betaláltunk, mégis üres kézzel távoztunk. Mielőbb rendet kell teremteni a fejekben. (kb)