A felvétel illusztráció.
A művelődés paradoxonjai
A közelmúltban megjelent egy, első ránézésre jelentéktelennek tűnő hír, feltehetően kevesen vették észre: a besztercebányai Andrej Sládkovič Gimnázium lehetőséget kapott az International Baccalaureate elnevezésű nemzetközi oklevélprogram megvalósítására. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy bizonyos feltételek teljesítése mellett az iskola végzősei olyan nemzetközi oklevelet kaphatnak, amely lehetővé teszi számukra, hogy olyan rangos intézményekbe jelentkezzenek, mint az Oxford vagy a Cambridge. Ha kiváló eredményt érnek el, még felvételi vizsgát sem kell tenniük.
Szlovákiában ez a negyedik iskola, amelyik csatlakozott ehhez a projekthez. A legismertebb talán a pozsonyi Juraj Hronc Gimnázium, amely már hosszabb ideje mindig ott van az INEKO által készített iskolarangsor első három helyezettje között. Érdekes módon a Sládkovič Gimnázium nem büszkélkedhet jó helyezéssel ugyanebben a rangsorban, legutóbb csak a 153. helyen volt. Ha jobban megnézzük, akkor kiderül, hogy azért kapott kevés pontot és olyan gyenge értékelést, mert nem tud felmutatni kiemelkedő eredményeket bizonyos kitippelt versenyeken, valamint diákjai az érettségi vizsgákon sem érnek el olyan szuper eredményeket. A besztercebányai iskolákat rangsoroló helyi listán is csak az ötödik helyen van. Érdekes lesz figyelni, hogy a diákok ennek ellenére akarnak-e majd itt tanulni, és hogy az iskolaválasztáskor a hazai rangsort vagy a külföldi minőségi pecsétet részesítik-e előnyben.
Természetesen minden mindennel összefügg. Ha egy iskolának sikerül jól teljesítő és aktívabb diákokat magához vonzania, az néhány éven belül a magasabb rangsorolásban is megmutatkozik. Az IB-program sajátossága, hogy csak a középiskolai tanulmányuk utolsó két éve alatt zajlik, s a program miatt más iskolákból is átléphetnek ide diákok a rivális intézményekből.
Az INEKO-rangsor fontos, és megmutathatja, melyek a legjobb iskolák Szlovákiában. Ugyanakkor az értékelési rendszere nem tökéletes, sőt van itt néhány paradoxon is. Az egyik kritérium az, hogy az adott iskola végzősei milyen arányban nyernek felvételt a szlovákiai egyetemekre. A legjobb szlovákiai gimnáziumok azonban e kritérium alapján nem érnek el túl jó eredményeket, és gyakran megelőzik őket a középszerű iskolák. Az ok egyszerű: a legjobb tanulók egyenesen külföldre mennek, bár néhányan a biztonság kedvéért jelentkeznek hazai főiskolára is, de ha felveszik őket külföldön is, végül azt választják. És nem kevés diákról van szó. A szlovákiai fiatalok közel egyötöde külföldön, leggyakrabban Csehországban szerez felsőfokú végzettséget. Nem véletlenül nevezhető a brünni Masaryk Egyetem a legjobb szlovákiai egyetemnek.
Ez nem túl jó névjegy egy olyan ország számára, amelyiknek 21 év alatt több mint húsz oktatási minisztere volt. Bár közülük néhányan csak „megbízott tárcavezetők” voltak, azért akadtak olyanok is, akiknek úgymond volt elképzelésük is az iskolaügyről. Ennek ellenére vagy talán éppen emiatt az oktatási rendszer nem sokat mozdult el az eredeti, memorizálásra összpontosító irányultságából. Ez az oka annak is, hogy a sajátos szemléletű iskolák kiemelkednek a különböző rangsorokban. Azt lehet mondani, hogy előnyben vannak, mivel nekik sikerült a legjobb, legtehetségesebb, legkreatívabb diákokat megszerezniük. De az is igaz, hogy nem elég megszerezni, hanem irányítani is tudni kell őket.
Maguk az egyetemek tudják a legjobban, hogy mennyire fontos már az alapiskolás tanulókat lelkesíteni a tudományok iránt. A hazai egyetemek is igyekeznek megszólítani őket különböző versenyek és szemináriumok révén. Mégis csak főleg azok érdeklődését sikerül felkelteniük, akiket egyébként is vonzanak a tárgyi olimpiák, vagy azét a néhány kivételét, akiket lelkes szüleik vagy tanáraik motiválnak. A legtöbben azonban nem tartoznak a „kiválasztottak” közé, és stresszelnek a matematika, a fizika vagy a kémia miatt. Hogy miért? A válasz bonyolult. Szakmai körökben egy ideje vita folyik arról, hogy az elitiskolák nem „szépítik-e” túlságosan a diákok eredményeit. Bizonyára vannak ilyenek, de a színvonalas és jó minőségű iskolák elsősorban azt keresik a diákjaikban, hogy miben tehetségesek, és miben lehetnek kiemelkedőek. A középszerű intézmények ezzel szemben sok energiát fordítanak arra, sőt szinte kárörvendően azt próbálják megtalálni a gyerekekben, amiben nem jók, és mit nem tudnak. Arra összpontosítanak, hogy meg tudják-e tanulni (és gyorsan elfelejtsék) azt, amit könnyedén ki tudnak guglizni. Ha nem a magolási képességüket tesztelnék, hanem ehelyett az önálló kreatív munkát ösztönöznék bennük, akkor a tanulók megtanulnának erőforrásokkal dolgozni.
A hagyományos oktatási rendszer eredménye gyakran a frusztráció, ami oda vezet, hogy a fiatalok külföldre mennek. Azon már ne is csodálkozzunk, hogy ott is maradnak...
A szerző a Trend gazdasági lap munkatársa
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.