„A játékvezetés külön sportág”

Vezetett meccseket a tavalyi női vb-n, ő volt a játékvezetője az idei női BL-döntőnek. Több korosztályos női vb-n és Eb-n szerepelt már, de a magyar NB I-ben férfiak mérkőzéseit is fújja. Kulcsár Katalin labdarúgó-játékvezetővel beszélgettünk.

Hogyan jött az életébe a játékvezetés?

Édesapám futballozott, később pedig játékvezető lett. Harmincévesen kezdte, volt három gyereke, munkája, de nagyon szerette a futballt, és a játékvezetés olyan lehetőség volt, amely révén továbbra is aktív szereplő lehetett a futballban. Engem is ugyanez vonzott, csak én már tizenöt évesen kezdtem.

Mennyire voltak nehezek az első lépések?

Nem voltak nehezek, természetes volt, hogy ezt csinálom. Apuéknak nagyon összetartó társaságuk volt, én ezt a világot láttam, ezért számomra nem volt idegen. A pályán nyilván kicsit más volt, de mindig próbáltam tanulni, fejlődni.

Nem hasonlítgatták az édesapjához?

Nekem inkább segített, hogy édesapám is játékvezető volt. Volt kivel megbeszélnem a játékszituációkat, élményeket, és a kollégák is pozitívan fogadtak, hiszen egy kollégájuk, barátjuk lánya voltam.

Éreztették önnel a kollégák, futballisták, hogy nőként másként néznek önre?

Nem szokványos, hogy egy lány, főleg ilyen fiatalon kimegy a pályára a fiúk közé. Ahhoz szoktam hasonlítani, hogy azon is meg szoktunk lepődni, ha egy manikűrös szalonban egy férfi dolgozik, hiszen az egy női közeg, a futballpálya pedig egy férfiközeg volt. Természetes reakció, hogy meglepődtek. Gyerekként ezzel nem foglalkoztam, csak csináltam a dolgomat, mentem a meccsekre. Inkább később kezdtem tudatosítani, hogy ez nem egy szokványos helyzet, de akkor meg már teljesen benne voltam.

A játékvezetők általában azt szokták mondani, jobban szeretnek magasabb osztályban bíráskodni, mert több a néző, elvesznek a bekiabálások a morajban, és a játékosok is másképp viselkednek. A falusi pályákról sokaknak vannak sztorijai, hogy megkergették őket, leöntötték sörrel stb.

Ilyen eseteim nem voltak, kisebb sztorik nyilván vannak. Igaz, hogy valamilyen szinten könnyebb magasabb osztályban vezetni, mert ott jobban futballoznak, és minél jobban játszanak, annál egyszerűbb a dolga a játékvezetőnek, másrészt annál nagyobb a tét, és annál jobban szem előtt van az ember. Megye III-ban nincs kamera, de az első- vagy másodosztályban rögzítik vagy akár közvetítik is a mérkőzést, és a kamera kihozza a hibát. Ahol nagyobb a nyomás, ott egy-egy döntésnek is sokkal nagyobb jelentősége van.

Mivel volt a legnehezebb megbirkóznia a pályán?

Egy női játékvezetőnek az a legfontosabb, nyilván amellett, hogy jó szakmai döntéseket hozzon, hogy elfogadtassa magát a játéktéren. Ez nem könnyű dolog, a pályán lévő 22 játékossal, kispadokkal, edzőkkel elfogadtatni magunkat. Ha jó döntéseket hozunk, akkor jobban elfogadnak, de még ez sem mindig garancia. Egyébként ezzel a férfiak is szembesülnek, csak nőként hatványozottabban jön elő. Ez a legnagyobb kihívás.

Kap beszólásokat, amelyek női mivoltában sértik?

A játékvezetőt mindig megtalálják, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi, ő az első számú célpont. Ezt el kell tudni viselni, elég hamar kiderül, hogy valaki tudja-e ezt kezelni vagy sem. Aki ezzel nem tud mit kezdeni, az nem tudja ezt a szakmát csinálni. Nyilván az, hogy nő vagyok, egy plusz dolog, ami miatt lehet engem szidni, de előfordulnak pozitív meglepetések.

Az öltözést hogyan szokta megoldani? A pályákon általában csak egy bírói öltöző van…

Ezt mindenki mindig megkérdezi, pedig nem olyan bonyolult: amíg én öltözök, addig a kollégák kimennek, amikor pedig ők öltöznek, addig én megyek ki.

Vannak kedvenc helyszínei, ahol szeret bíráskodni?

A játékvezetők azokat a helyeket szeretik, ahol jól vezették a mérkőzést, és ez sokszor független attól, milyen a közeg. Persze jó érzés, ha az ember egy szép stadionban vezethet meccset, de ha az adott találkozó nem sikerül jól, akkor nem fog pozitívan visszagondolni rá. Mi nem kötődünk helyekhez, nem ettől érezzük magunkat jól.

Női és férfimérkőzéseket is fúj, mennyire más ez?

A szabályok ugyanazok, de más sportágakban is van eltérés a női és a férfiszakág között. A nők nem tudnak olyan gyorsan futni, mint a férfiak, tehát egy férfimeccsen ezt bele kell kalkulálnom a helyezkedésembe, hogy ugyanolyan közel legyek az akcióhoz, mint egy női meccsen.

A játékosok megnyilvánulásai is mások?

Valamennyire ez is más. Bármilyen munkahelyen, ahol emberekkel foglalkoznak, tapasztalható, hogy kicsit másképp kell a nőkkel és a férfiakkal viselkedni, de olyan nagy különbség nincs. Mindkét nem képviselői között van érzékenyebb és kevésbé érzékeny is.

Milyen a stílusa a pályán? Szigorú szokott lenni?

Nem mondhatnám, hogy ilyen vagy olyan vagyok, meccse válogatja. Van, ahol szigorúbbnak kell lenni, van, ahol nem kell, mert a játékosok annyira sportszerűek. Ez egy-egy mérkőzésen belül is változik, meg kell találnunk, hogy egy-egy szakasz során hogyan kell reagálni.

Van különbség abban, hogy a férfiak és a nők mennyit szabálytalankodnak, mennyi alattomos faultot követnek el?

Nemzetközi szinten a női labdarúgás már nagyon közel áll a férfilabdarúgáshoz. 10–15 évvel ezelőtt sokkal nagyobb volt a különbség.

A játékvezetéssel kapcsolatban gyakran felmerül a videobíró kérdése. Mi erről a véleménye?

Hallottam az első próbálkozásokról, de ez olyan kevés információ, hogy nehéz következtetéseket levonni.

Gólvonal-technológiás meccset vezetett már?

A tavalyi női világbajnokságon minden stadionban volt gólvonal-technológia. Ez úgy működik, hogy ha a labda áthalad a gólvonalon, az óránk jelez. Azon a vb-n nem volt olyan kritikus szituáció, ahol csak az óra mutatta volna meg, hogy gól született, de ha lett volna, ez egy nagy segítség, és ezzel senki nem vitatkozhat, hiszen a gép mutatta meg.

Az alapvonali játékvezetőkről is megoszlanak a vélemények. Az ő jelenlétük mennyit tesz hozzá a focihoz?

Erről is nehéz véleményt alkotni. Én működök alapvonali játékvezetőként is, de még csak egy mérkőzést vezettem úgy, hogy voltak alapvonali játékvezetőim. Az alapvonali játékvezetőnek ritkán látványosak a feladatai, kevés alkalommal egyértelmű, hogy beavatkozott, szemben az oldalvonali asszisztenssel, aki a zászlóval jelez. A vezetőink dolga, hogy eldöntsék, mennyit segít ez. Én csak a saját mérkőzéseimből indulhatok ki.

Volt egy emlékezetes meccse, ahol alapvonali játékvezető volt, és azzal a címlapokra is került… A DTVK–Újpest meccsen az ön bemondására ítélt tizenegyest a hazaiak ellen a játékvezető, a szurkolók pedig minősíthetetlen hangnemben szidalmazták.

Ez is a játékvezetés velejárója, vannak nagyobb visszhangot kiváltó döntések. Tudtam, hogy ilyen is lehet, az ember erre valamilyen szinten fel van készülve. Tudni kell ezt kezelni, és tovább kell lépni.

Kezdőként is ilyen gyorsan leperegtek önről a sértések?

Nem a sértések bántanak a legjobban, hanem ha kiderül, hogy hibáztam. A hibákat még most is nehéz feldolgozni, hiszen játékvezetőként az a célunk, hogy minél kevesebb hibával működjünk. Mindenhez hozzá lehet szokni, de ez nem olyan, hogy vége a mérkőzésnek, és már el is felejtettem, mi történt. A futballban a játékosoknak és a játékvezetőknek is az a segítség, hogy egyik mérkőzés után jön a következő, nincs idő hónapokig agyalni valamin. Rá vagyunk kényszerítve, hogy a következő meccsen javítani próbáljunk.

Mi jelenti ma a játékvezetők számára a legnagyobb kihívást?

Mindig is azt szerettem a játékvezetésben, hogy ez egy komplex feladat. Nemcsak az a lényeg, hogy futni kell, hanem közben döntéseket kell hozni, menedzselni kell a mérkőzést. Ez nehéz, de nagyon szép feladat, amiben nagyon sok a kihívás. A fizikális felkészültség nagyon fontos, minden nap edzek, hogy megfelelő kondícióm legyen.

A bíráskodásból meg lehet élni?

Magyarországon 12 profi játékvezető van, ők mind férfiak, ők vezetik az első osztály mérkőzéseit. Nekik ez a munkájuk. Rajtuk kívül mindenki másnak kell, hogy legyen civil foglalkozása.

Pályafutása melyik meccsére a legbüszkébb?

Egyet nem tudok kiemelni. Ilyenkor a döntők vagy a nagy tornák jutnak az ember eszébe, minden játékvezetőnek az az álma, hogy kijusson egy világbajnokságra. Nekem ez megadatott, női BL-döntőn is bíráskodtam. Itthon pedig vezettem férfiaknak NB I-es mérkőzést, ez a csúcs, a legmagasabb, amit hazai szinten el lehet érni.

Van-e még olyan vágya, ami nem teljesült?

Van, de a játékvezetés nem egy mérhető sportág, nem lehet valakire azt mondani, hogy ő a legjobb, hiszen több jó játékvezető van, és egy-egy nagy tornán éppen az aktuális forma dönt közöttük. Az is befolyásolhatja, hogy kit neveznek a döntőre, hogy valamelyik játékvezetőnek az országa ott van a fináléban. Nem szabad döntőkben gondolkozni, mert ez sok mindenen múlik. Konkrét meccsben kifejezhető célom nincs, az a célom, hogy minél több mérkőzést vezethessek ezen a szinten, és minél jobban.

Van egyébként a női játékvezetőknek érdekszervezetük?

Nincs. Vannak barátságok, kollegiális együttműködések, segítjük egymást, de nem tömörültünk szervezetbe.

Mennyi női játékvezető van most Magyarországon?

Százötven körül volt ez a szám, de akkor 3500 játékvezető volt összesen. Most 3000 alatt van az összes bíró száma, tehát gondolom, hogy a női játékvezetők száma is csökkent.

Ajánlaná a futballkedvelő fiataloknak, hogy próbálkozzanak meg a játékvezetéssel, vagy ehhez specifikus lelki alkat kell?

Nekem nagyon sok pozitívumot adott a játékvezetés, így én pozitívan elfogult vagyok ebben a kérdésben. Ha valaki nagyon szereti a futballt, de sérülés miatt nem tud játszani, vagy esetleg nem elég ügyes hozzá, akkor ez nagyon jó alternatíva. Én külön sportágnak szoktam nevezni, szerintem nagyon jó sportolási lehetőség, és van benne karrierlehetőség is, de pusztán arra is jó, hogy a labdarúgás részese legyen valaki.