Történelmi konferencia a nemzeti egység jegyében

Az Egyesült Magyar Párt megalakulásának 80. évfordulójára emlékeztek Komáromban.

Komárom

A nemzeti egység jegyében címmel rendezett konferenciát az Egyesült Magyar Párt (teljes nevén az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt) megalakulásának 80. évfordulója alkalmából a Csemadok Komáromi Területi Választmánya és a Fórum Kisebbségkutató Intézet.

A két világháború közti felvidéki magyar politizálás mozzanatait és eredményeit a szocializmus évei alatt megpróbálták kitörölni az itt élők emlékezetéből, napjainkban viszont csak rajtunk múlik, mennyire válnak ismertté szélesebb körben – mutatott rá a bevezetőben a konferenciát vezénylő Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója. A konferencia első felében az Egyesült Magyar Párt (EMP) megalakulásának előzményeiről, a folyamatban fontos szerepet játszó politikusokról hangzottak el előadások, a második felében pedig az EMP megítélését boncolgatták az előadók.

Egy vagy több párt?

Az elhangzottakból egyértelműen kiderült, a felvidéki magyar politikusokat már akkor megosztotta a kérdés, hogy etnikai alapon vagy a szlovákokkal együtt kell-e politizálni, valamint az is, hogy Budapest szerepvállalása, illetve érdekei mindig is meghatározóak voltak. Óhatatlanul rengeteg párhuzam felvetődött az akkori és a mai felvidéki magyar politizálás között, ezért bizonyára hasznos lett volna, ha a vezető politikusaink is ott ülnek a hallgatóság körében. Angyal Béla helytörténész rámutatott, már a húszas évek elejétől, azaz kisebbségi létbe kényszerülésünk kezdetekor felmerült a dilemma: egy vagy több pártra van-e szükség. Majd miután több párt alakult, néhány év elteltével már az egyesülésről tárgyaltak. Ami viszont nem jött össze a húszas évek közepén, az a Felvidéken élő magyarság igényeiből fakadóan, valamint Budapest nyomására 1936-ban valósággá vált. A két jelentős jobboldali tömörülés, a Magyar Nemzeti Párt (MNP) és az Országos Keresztényszocialista Párt (OKSZP), amely a felvidéki magyarok 60 százalékának támogatását élvezte, 1936. június 21-én Érsekújvárban megtartotta közös kongresszusát.

A politikai egység kevés

Popély Gyula történész az egyesülést megelőző időszakot, az egyes pártvezetők, valamint Budapest hozzáállását, lépéseit taglalta. Előadását Jaross Andor, az EMP ügyvezető elnökének a párt egyesülésekor elmondott programbeszédéből vett gondolattal zárta. A politikus akkor úgy fogalmazott: megvan a felvidéki magyar politikai egység, de ez kevés, a gondolkodásban is egységre van szükség. Erre kell nevelni a felvidéki magyar közösséget.

Közös értékek, közös célok

„Sok párhuzam felvetődik a két háború közti magyar politizálás és napjaink politikai kultúrája között – mondta lapunknak Simon Attila, a Selye János Egyetem tanára, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója. – Akkor is többpártrendszer volt, ami az itteni magyar társadalom strukturáltságából, sokszínűségéből adódik. Éppen ezért különböző érdekeket kellett és kell ma is megjeleníteniük a pártoknak. A két világháború között ezeket az eltérő érdekeket személyes konfliktusok is tetézték. Az akkori időszak egyik tanulsága az lehet, hogy nem a többpártrendszert kell legyőzni, nem feltétlenül az összeolvasást kell erőltetni, hanem közös értékek, közös célok mentén kell egységesen fellépni. Hiszen az MNP és az OKSZP már az egyesülés előtt, 1929-ben és 1935-ben külön, de közös listával indult a választásokon. Az együttműködés ma is járható út, és a parlamenti választásokon való közös indulás nem jelenti a pártstruktúrák összeolvadását.”

„A Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt 1936-os egyesülésének eddigi kerek évfordulóiról egyáltalán nem emlékezett meg a felvidéki magyarság, ezért tartom jelentősnek ezt a konferenciát. Az elhangzott előadásokból kiadványt szeretnénk összeállítani” – mondta Petheő Attila, a Csemadok járási elnöke.