Nem lelhetnek nyugalomra a Kubinyiak

Lehangolóan rossz állapotba került mára a várgedei Kubinyiak neogótikus stílusban épített sírkápolnája, amelynek Szent Anna a védőszentje.

Várgede (Hodejov)

A neves család egyik ága a gömöri Várgedén élt bő fél évezreden át.

Az elhordott várhegy

Várgede a Gortva-patak völgyében terül el, az Alföldet a Szepességgel és Észak-Gömörrel összekötő fontos kereskedelmi és hadi út mellett. Kővára valószínűleg tatárjárás utáni, egyes források és legendák pedig honfoglalás előttinek tartják az erődített helyet, és bizonyos Gedő vitézhez kötik. Az elképzelhetőnek tűnik, hogy a vulkanikus sziklakúpon már a tatárjárás előtt állhatott sáncvár vagy motte típusú kora középkori erődítés, hiszen a várhegy stratégiailag jól védhető ellenőrző ponton van. A hegy jó harmadát az 1950-es évek közepén beindított kőfejtés egyszerűen elkoptatta. Az egyik robbantómester, bizonyos Delamári nevű találta meg azt a jelentős bronzkincset, amely a hely különlegességére utal. A korai és középső bronzkorban már lakott helyen (i. e. 3500-tól 1600-ig) kiváló mesterek élhettek. Az általuk igen fejlett öntési technikájával megalkotott, a várhegyen talált bronzkincs – amelyben függők, fegyverek, ruhadíszek voltak – alapján elmondható, hogy Várgede várhegye legkevesebb 5500 éve lakott. Sajnálatos, hogy a bronzkincs megtalálása után nem állították le a bányászatot, ezért ma már csak töredékesen maradtak meg nyomai egy olyan várnak, amely az oszmán hódításkor pusztult el végleg. 1574-ben már romlott állapotúnak írják le. Ma csekély falmaradványok láthatók a felszínen, ám szinte biztos, hogy még mindig lenne mit feltárni Várgede várhegyén.

A várgedei Kubinyiak

A Borovszky Samu-féle Gömör-Kishont vármegye monográfia így ír a falu híres családjáról, a Kubinyiakról: „1502-ben „Gedeő várát” és „Gedeőalja városát” Kubinyi László kapja királyi adományul, 1526-ban Feledi Istók a várat hatalmasul elfoglalja, de a Kubinyiak ismét visszanyerik. A 16. században a törökök gyakran ostromolták és 1574-ben már mint a törököktől lerombolt vár említtetik. Földesurai folyvást a Kubinyiak maradtak, most pedig ifj. Szabó Lászlónak, Kubinyi Imrének és Manónak és Stojkovits Emilnek van itt nagyobb birtoka. A községben több úrilak és kúria van. A Stojkovits-féle kastélyt néhai Kubinyi Rudolf főispán építtette Ybl Miklós tervei szerint. Itt tartózkodott 1846-ban és 1847-ben Petőfi Sándor. Említésre méltó, hogy a kastély feljárólépcsőit Izsó Miklós faragta. Kubinyi Manó házát Kubinyi Imre 1826-ban építtette. Ifj. Szabó László bírja Kubinyi Gedeon házát, mely 1810 körül épült, és néhai Kubinyi József szépapjáét, mely 1800 körül épült. Kubinyi Béláét 1826 körül néhai Kubinyi Károly építtette.” A leírás szerint Várgede egykor pompás kastélyokkal teli község volt. Mára egyetlen kastély menekült meg az enyészettől, a Kubinyi-Stojkovics-féle empír, klasszicista és romantikus jeleket is őrző épület, amely ma a Gortva Völgye Múzeumaként szolgál.

Meggyalázott nyughely

A Kubinyiak úgy látszik hiába tettek annyi jót és hasznosat falujukért, sajnos akadtak olyan elvetemültek, akik feldúlták, meggyalázták a család sírkápolnáját. Az egykor díszesen kiképzett, secco technikával kifestett míves kis építmény ma az értelmetlen műemlékrombolás szomorú példája. Telefirkálva, teleszemetelve, emberi ürülékkel piszkítva áll a hegyoldalon. Belső diadalívén a Feltámadunk felirattal. Pedig a szép emlékű Kubinyiak végső nyughelye jobb sorsot érdemelne.