Családnévre utal Szilas ősi neve

Szilas

Nagymegyertől 5, Komáromtól 30 kilométerre, szép környezetben fekszik a kevesebb mint ötszáz lelket számláló kisközség. Határában 10. századi magyar, valamint 10–11. századi szláv temetkezési helyet találtak.

Nevét először IV. László egyik oklevele említi. Az 1300-as években a térséget az érsekléli esztergomi érsekség nemesi székéhez csatolták. A török hadjáratok idején a község elpusztult, később Apácaszakállas és Szakállas lakosaival népesítették be. Egy 1554-ben készített összeírás szerint hat nemesi kúria állt itt. A reformáció idején a lakosság áttért az új vallásra, majd az ellenreformáció során rekatolizált. 1786-ban árvíz pusztította el a települést. Az 1965-ös sem kímélte a falut, elsősorban a régi agyag- és vályogházak omlottak össze vagy rongálódtak meg. A mai Szilas-rét mocsaras terület volt, szigetekkel tarkítva, halászoknak és vadászoknak nyújtott megélhetést, a bujdosóknak rejtekhelyet. A mocsarakat a Csallóközi Vízszabályozási Társulat csapoltatta le a 19. század derekán, helyén jó minőségű szántóföld jött létre.

Az ősi csallóközi szilasi és laki Pázmány családnak az 1430-as évek elejétől voltak birtokai Szilason. A család leghíresebb tagja Pázmány Zoltán (1869–1948), a Pécsi Tudományegyetem rektora, jogász, műfordító, aki 1905-ben nyári rezidenciaként kastélyt épített a községben, és itt élte le nyugdíjas éveit. Szilason könyvtárat is alapított. Az egykori kastélyban ma óvoda működik. A tavaly felavatott kápolnát tiszteletére Pázmány Zoltán Emlékháznak nevezték el.

Legközelebb Dióspatony címerét mutatjuk be.