Az autóbusz-közlekedési vállalatok járatai hétfőn országszerte szombati menetrend szerint indulnak.

Pedagógus vagyok, elsősöket tanítok, mindenképpen mennem kell dolgozni, semmiképpen nem szeretnék szabadságot kivenni. Hétvégén a faluba egyébként sem jár be busz. Ha sikerül megkérni valakit, fogadni egy autót, azzal megyek be Szádalmásra, onnan pedig távolsági busszal Rozsnyóra. Ha nem lesz autó, akkor nem marad más lehetőség, megyek gyalog. Reggel ötkor fogok felkelni, hogy megtegyem gyalogszerrel a tíz kilométeres utat Jabloncától Szádalmásig, és hogy elérjem a negyed hétkor induló bártfai buszt. Ha közlekedik egyáltalán hétfőn . A komáromi busz hétvégén is jár, ahhoz azonban hajnali fél ötkor kellene nekiindulni, hogy gyalog odaérjek. Kérdés viszont, hogy felvesz-e egyáltalán. Biztosan tele lesz.

Kis Berta László iskolaigazgató, Nagykapos

Az iskolánk 702 tanulója közül több mint 300 gyerek nem helybeli. A diákok csaknem fele 14 különböző településről jár be nap mint nap. Az autóbusz-közlekedési vállalat hétfőre tervezett tiltakozó akciójáról senki sem értesített bennünket. Amikor én érdeklődtem Királyhelmecen, azt a választ kaptam, hogy ők nem adhatnak semmiféle tájékoztatást. Mindössze két nyitrai telefonszámot kaptam tőlük, ám ezeket hiába hívtam egész nap, a vonalak állandóan foglaltak voltak. Azt, hogy milyen fennakadások várhatók hétfőn a közlekedésben, elképzelni sem tudom, az iskolában természetesen az órarend szerint folyik majd a tanítás. Hogy hogyan és mikor jönnek meg a bejáró pedagógusok és diákok, nem tudjuk, így azt sem, hogy az étkezdében hány főre főzessünk majd ebédet. Csak az autóbusz-közlekedési vállalat dolgozói a megmondhatói, miért épp ezt a módját választották a tiltakozásnak, én nem kívánom a döntésüket minősíteni. Az biztos, hogy a megmozdulás az iskolában folyó munkát megzavarja majd, s ennek értelemszerűen egyáltalán nem örülök.

Kovács Teréz pedagógus, Kassa

Kassán lakom, de hosszú évek óta naponta kijárok a 30 kilométernyire levő Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába tanítani. Sajnos, a tömegközlekedés színvonala egyre romlik. A járatok számát tovább csökkenteni már nem lehet, és a járműpark minőségének a javítására ez sem megoldás. Én valójában megértem a buszsofőröket, és sajnálom is őket. Nem csodálkozom, hogy betelt a pohár, és sztrájkkal fenyegetnek. Hétfőn, ha a szombati menetrend szerint fognak közlekedni, nem marad más hátra, mint korán felkelni, és villamossal kiutazni a vasműbe, ahol az éjszakai műszakról jövő munkásokat szállító autóbusszal valahogy eljuthatunk Buzitára. Az iskolánkba hét községből járnak be a tanulók, hétfőn tehát nekik is sokkal korábban kell majd felkelniük. Az iskola vezetősége úgy döntött, rövidített órákat tartunk.

Albert László tanító, Tornalja

Bár meggyőződésem, hogy a felmerülő gondokat a különféle vállalatok vezetőinek és a kormánynak kellene megoldaniuk – azoknak, akik ezért kapják a nem is kevés fizetésüket –, és nem a buszsofőröknek, mindezzel együtt megértem és támogatom a vállalat dolgozóinak sztrájkját, s szolidáris vagyok velük.

Tizenöt éve naponta autóbusszal utazom lakhelyemről munkahelyemre, Tornaljára. Ez alatt az idő alatt a menetjegy ára többszörösére emelkedett, de az utazási kultúra egyre romlik. Zsúfoltak, koszosak a buszok, és az évek, sőt évtizedek alatt bizony már el is használódtak. Feltételezem, hogy műszaki állapotuk sem lehet a legjobb. Másrészt pedig elég csak megnézni a különféle állami vezetőket, középszintű állami alkalmazottakat, hivatalnokokat. Mindenhová vadonatúj luxusjárművekkel mennek. A nyáron, Tornalján megrendezett nemzetiségi fesztiválra öt miniszter, illetve államtitkár vonult ki öt külön autóval. Itt kellene elkezdeni a takarékoskodást. A munkába utazást meg tudom oldani, hétfőn vonattal megyek.

Kovács Csilla iskolaigazgató, Baraca

Nagy gond, mert sem én, sem a koléganőim nem tudunk buszszal időben a munkahelyünkre érni. Valószínűleg autót kell majd erre a célra használni, ami egyrészt kiadás és időveszteség, mert több ember hétfői programját kell emiatt átszervezni. Az szinte biztos, hogy Baracáról sok gyerek vagy késni fog, vagy el sem jut az iskolába hétfőn. A bonyolult közlekedés ellenére lesz tanítás; azt tudom, hogy a bátkai alapiskolában dolgozó kollégák szintén gondban vannak, valószínűleg ők is csak autóval tudnak majd eljutni munkahelyükre. Csakhogy a kis falvakban élő, nehéz helyzetben lévő családok többségének nem áll rendelkezésére ez a lehetőség, a buszok pedig biztosan zsúfoltak lesznek. (kov, leczo, szaszák, sk, pusko)

Csámpai Mária bolti eladó, Nyitracsehi

Alkalmazkodnom kell a helyzethez, mi mást tehetnék. Azt mondhatom, hogy én még szerencsés helyzetben vagyok, mert tőlünk a szombati menetrend szerint is éppen olyan járatok mennek Nyitrára, amelyek megfelelnek nekem. Hosszú távon biztos kellemetlenül érintene a járatok ritkítása; megszoktam, hogy könnyen bejutok a munkahelyemre, mert a falunkat a nyitrain kívül az érsekújvári közlekedési vállalat járatai is érintik. Az áremelést szerintem úgysem kerülhetjük el, akárhogy állapodnak meg az állammal vagy a megyével, a vége az lesz, hogy nekünk kell majd többet fizetnünk a jegyekért. Ha összeszámoljuk, mennyit fizetünk az utazásért és mennyit költünk mellette kosztra, ruhára, az átlagembernek lassan már nem éri meg munkába járni.

Duka Róbert, a marcelházai magyar alapiskola igazgatója:

Az iskolánkat látogató 342 diákból 26 a bejáró, ők Dunaradványról, Dunamocsról, Virtről és Madarról ingáznak, vannak köztük alsó- és felső tagozatosok egyaránt. A hétfői nappal kapcsolatban a szülőre bíztuk, hogy elengedi-e gyermekét az iskolába, vállalja-e annak a kockázatát, hogy reggel vagy a délutáni órákban a gyerek esetleg nem fér fel a buszra. Mi a bejáróknak mindenesetre igazoljuk a hétfői hiányzást. Marcelháza körülbelül félúton fekszik a buszok két végállomása között. Elképzelhető tehát: azok a járatok, amelyek egyáltalán elindulnak, annyira megtelnek már az indulási állomásokon, hogy diákjaink a környező falvakból fel sem tudnak szállni. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy a szülők összefognak, és néhány gyereket autóval hoznak be az iskolába.

Apa Vilmos, az ipolyszakállosi magyar alapiskola igazgatója:

Az autóbusz-közlekedési vállalatok sztrájkja csak tanulóink egy részét érinti hátrányosan. Akik ugyanis Ipolybélről, Ipolypásztóról járnak be hozzánk, hétfőn is be fognak tudni jönni a szombati menetrend szerinti párkányi járattal. Azokat azonban, akik Szetéről, Lontóról és Százdról látogatják iskolánkat, a községi hivatal autóbuszával hozzuk be reggel nyolcra, a tanítás kezdetére, és délben fél egykor haza is szállítjuk őket. Napközi otthon hétfőn nem lesz, egyébként is csak öt órát tanítunk majd. Sajnos, közvetve a rendes tanítási időt is hátrányosan érinti a a sztrájk, s tekintettel arra, hogy jövő héten egy államünnep, tehát egy szünnap is lesz, az elmaradt órákat mindenképpen be fog kelleni pótolnunk.

Paluk Katalin nyugalmazott pedagógus, Udvard:

Bevallom, sajnálom azokat, akiknek meg fogják nehezíteni a munkába és iskolába jutást. Korábban a helyi alapiskola pedagógusa voltam, aggódtam volna az intézménybe beutazó tanulók miatt. Számomra ez most már csak olyan mértékben fontos információ, hogy nem hétfőre tervezem a sírlátogatást; egyelőre kellemes az idő, ezért még meglátogatok egy, a lakóhelyemtől távolabbi temetőt. A gyermekeimért és unokáimért sem kell aggódnom, mert ők az utóbbi időben inkább személyautóval közlekednek. Könnyebb egyeztetni az időpontokat, és nem túl nagy az árkülönbség az autózás és a buszozás között. Azt hiszem, nekik a hétfői nap éppen olyan lesz, mint a többi. Biztosan akadnak majd, akik ezen boszszankodni fognak.

Monika Hučková, gyesen lévő tanítónő, Vághosszúfalu:

Ez az akció megint csak az egyszerű embereknek a zsebét fogja terhelni. Naponta utazom autóbusszal, az elsős fiamat kísérem a vágsellyei iskolába. Hétfőn ugyan lesz buszunk, de viszszafelé már nem jön az, amelyikkel járni szoktam. Kénytelen leszek a szeredi járattal utazni hazafelé, amelyikre nincs bérletem. Egyébként teljesen egyetértek azzal, aki a rádióban a minap azt nyilatkozta, hogy végre egyeztetni kellene az autóbuszok és a vonatok menetrendjét. A férjem Galántára jár vonattal munkába, de reggelente kénytelen begyalogolni a vágsellyei vasútállomásra, mert olyankor a falunkból nem jár autóbusz. Máskor meg az autóbusz Vágsellyéről néhány perccel korábban indul, mint ahogyan a galántai vonat beérkezik.

Végh Júlia nyugdíjas, Vajka:

Eddig is nehéz helyzetben volt a településünk, most még inkább abban lesz. Mindenhol pénzhiánnyal küszködnek. Nekünk sűrűbb járatokra lenne szükségünk, mert egyébként is ritkán járnak mifelénk a buszok. Hétvégén csak reggel és este, hétközben reggel, délután és este. Igaz, hogy én már nyugdíjas vagyok, de a lányom Pozsonyban dolgozik, és az unokám is oda jár iskolába. Fogalmam sincs, hogyan lesz hétfőn, mert ha a szombati menetrend szerint közlekednek majd a járatok, akkor reggel ötkor lesz egy busz, este meg csak hétkor indul viszsza Pozsonyból. Hát mi lesz az iskolás gyerekekkel addig? Ráadásul nem elég, hogy egyre ritkábbak a járatok, a jegyek is rohamosan drágulnak. Nem tudom, hova vezet ez. (vm, vkm, buch, száz, gaál, jom)